Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

- 5 ­miután ezen időben ugy is az evangélikus Nádasdi Tamás gróf volt nádor. S midőn időközben Kálvin követőinek száma is megnövekedett, különösen pedig az is sikerült nekiök , hogy a felettébb gyűlölt ana­baptistákétól elkülönözzék ügyöket, mikor az 1556-ki 26-dik tör­vényczikk az 1548-ki 11-dik czikket megújította, ebben most már ,,c s a k" az anabaptisták kiűzése határoztatott el, a sacramentáriu­sok vagyis Kálvin követői tehát vallásszabadságot nyertek. Az 1557-ki 10-ik t. czikk is ujolag csak az anabaptistákról szól, és nem a sacramentáriusokról is. S tegyük ehhez, hogy midőn az egri várban és völgyben levő nemesség és katonaság ellen kir. biztosok jelentek meg vizsgálatot tenni, azok 1562-ben a hires egri hitvallomást nyújtották be Ferdi­nándnak, mely Kálvin tanaihoz szítván, a sacramentáriu.cok védel­me volt, s Ferdinánd nemcsak továbbá nem háborgatta őket, hanem a felekezetökbeli Mágócsi Gáspárt is tette, mind Egervára kapitány ává, mind Heves vármegye főispánjává. Az emberek, az országgyűlés , a kor, még nem igyekeztek ezen időben okosabbak lenni a tényéknél; ha egyszer tekintélyes egyének és tömegek bevettek valamely vallást, világosnak tartották, hogy azon vallás be van véve, s nem tartották azontúl törvény által is szük­ségesnek kimondani, mi a tény dolga : ha vájjon ugyan is be van-e véve valamely vallás avagy nem ? S igy tehát, mielőtt 1567-ben a debreczeni zsinat a helvécziai hitvallást elfogadta, senki sem kétkedett hazánkban azon, hogy Ma­gyarország, nem csak Luther, hanem Kálvin tanait is bevette, és sen­kinek sem jutott eszébe, hogy ezen tényt az országgyűlésnek ki kel­lene mondani. Elégnek tartatott, ha magok nyilvánítják azt, kik azt bevették. Mit Ferdinánd, ki országlása elején néhány rendeletet adott ki, melyekkel a hitjavítást gátolni akarta, későbben eszélyességből csele­kedett, nem szegülvén ellene az evangyéliomi vallásnak, azt utóda Miksa, ki az evangyéliomi vallás ismeretében növekedett fel, ki 1560. apr. 2-án ezt irta Fridrik palatinatusi német választó-fejedelemnek : „Én az ágostai vallástételben foglalt tudományt ismerem igaznak , és keresztyén vallásnak lennimeggyőződésből tette. Országlása alatt 1564-től 1576-ig sem országgyűlésen, sem azonkívül semmi szabályok sem hozattak az evangélikusok ellen. Rudolf sem mutatta magát az evangélikusok ellenségének, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom