Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 107 — engedhetnek , az evangélikusok pedig, mivel azt tartják, hogy más keresztyén hitben is üdvözülhet az ember, nem akadhatnak fel azon, hogy a római katholikusok a magok felekezetebeiieket e részben korlátolni akarják, — továbbá, hogy az evangélikusok egyházi székekkel bírhassanak , melyeknek mivel sem a békekötések sem a törvények folytán ez előtt birtokában nem voltak, azokat vallás-szabadságuk sérelme nélkül ezentúl is nélkülözhetik, — harmadszor, hogy a római katholika hit ,,b e v e t tu-nek neveztessék, mely nevezet azonkívül, hogy az evangélikusok szabadságát sem nem segíti, sem nem öregbiti, a római katholika hitnek, mely az ország törvényes alkotmányának szerzésével együtt vette e hazában eredetét, felette sérelmes; — végre hogy a vegyes házasságban az evangélikus atyának fia apja vallásában növeltethessék, mit ugyanazon okból, a melyért az áttérést, kötelesek a római katholikusok ellenzeni. Ellenzésének ezen négy pontra szorításával kérte szónok az evangélikusokat, hogy ezeknek sürgetésétől, melyek nélkül ugy is teljes mértékű valóságos vallás-szabadsággal bírhatnak, álljanak el, s ezen esetre ajánlotta, hogy mindazon szabadságban és engedményben, melyekkel eddig akár a békekötések akár törvények folytán az egyházi rend és némely r. katholikus ellenmondása mellett birtak, most köz megegyezéssel alkotandó törvény által meg fognak erősíttetni, melynek folytán az evangélikusok tetszésük szerint szabadon építhessenek templomokat, állíthassanak iskolákat, a hova tetszik hívhassanak lelkészeket, s vallásukat minden legkisebb akadály nélkül szabadon gyakorolhassák. Sőt az egyházi rend abban is megegyez, hogy a római kath. lelkészeknek eddig fizetni szokott pap- és ágybértol is fölmentessenek az evangélikusok. Szóval, ama négy ponton kivül, minden szabadsággal és engedménynyel, melyek a királyi válaszban az evangélikusok kívánsága szerint vannak, és megelégedésökre szolgálnak, köz megegyezéssel alkotandó törvény mellett szabadon és állandóan élhetnek. Továbbá is kérte szónok az evangélikusokat, hogy a köz haza sorsát szívökre vévén, ezen atyafiságos szererettel és felebaráti tiszta indulattal ajánlott egyességet fogadják el, s örökre eltemetvén minden visszavonás és meghasonlás kútfejét, a bonthatlan egyesség és kedélyek nyugalmának helyreállítását ne akadályozzák. Zichy Károy gróf országbiró is óhajtván a fen forgó kérdéseknek köz egyetértés általi elintézését, a római katholika hitről az evangélikusokhoz való áttérés iránt ugy vélekedett, hogy talán mind a két fél megelégedésére ugy lehetne a dolgot elintézni, ha a törvénybe csak az tétetnék, hogy az áttérést sem börtön-, sem más polgári büntetés nem