Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Előszó
- 103 — királyi resolutiót mint kötelező végezést kellessen venni, csak azért is kétséget nem szenved, minthogy a linczi békekötésnek 4-ik feltétele szerint, a midőn az ország rendéi meg nem egyesülhettek, ő felsége mint legfőbb itélő biró, a vallás dolgában az előforduló nehézségeket végképen elintézheti, és arra teljes hatalma is vagyon; következendőképen az ő felsége törvényszerző hatalma az ilyetén környülállásokban világos levén, hogy a fejedelem csak mint közbenjáró kivánt volna ezen dologba avatkozni, királyi méltóságával is összeférkeztetni nem lehetne, azért is a többször jelentett királyi resolutióhoz tovább is ragaszkodnak, és annak törvénybe való iktatását állandóul kívánják. Ő eminentiája nagyméltóságú ország prímása elébbeni okaihoz még hozzáadta, hogy a római katholikus Status abban megállapodott, hogy a királyi resolutiónak azon szavakkal való inarticulat i ó j á r a, a mint kiadatott, épen reá nem állhat, azon állapotok eránt mindazonáltal , a melyeket meg kellene változtatni, különböző vélekedések fordulván elől, sokan a római katholikusok közül abban is megnyugodtak , hogy még most a királyi resolutiónak megvizsgálába azért is nem bocsátkozhatnak, mivel reménységek vagyon, hogy ő felsége az egyházi rend, és azokkal egy értelemben levő világi katholikusoknak instántiájára maga további akaratját kinyilatkoztatni fogja, és a katholikus deputátusok tudósításából is azt lehet kihozni, hogy ő felsége mostani resolutiójához egészen ragaszkodni nem kíván. — Ezen kívül némelyek a királyi resolutióban azért is felakadtak, hogy olyas dolgokat foglal magában, a melyek az ország alkotmányát némi nemüképen illetik, és a katholika bitnek, és azzal összekapcsolt sarkalatos jusoknak valóságát homályba hozzák. Valamint pedig a sarkalatos törvényeket diaetalis tanácskozás alá húzni nem lehet, ugy az országnak hatalmában nincsen, hogy azoknak valamely részét a fejedelemnek végezése alá bocsássa : azért szükségesnek állították, hogy azok a többiektől megkülönböztetvén, nyilván fentartassanak ; de ez eránt az a nehézség sdta elől magát, hogy ha az ország rendéi a vallásbeli dolgoknak különböztetésébe bocsátkoznának, a kir. resolutiót pontonkint fel kellene venni, azt pedig reményleni sem lehetne, hogy az ország rendéi csak abban is megegyezhetnének, melyek volnának nevezetesen a királyi resolutióban azon pontok, a melyek tulajdonságokra nézve olyanok, hogy az ország alkotmányának sérelme nélkül tanácsozás alá sem lehetne venni? Azonban az evangélikusok az eránt emlékezvén, hogy midőn a MixtaDeputátio által a vallás dolgában készített munka az ország eleibe terjesztetett, abban mindnyájan megegyeztek, hogy ő felsége a vallás dolgának el-