Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
322 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jui. sDebreczeut megszállta, Perczel egész hadseregét e muszkák ellen indítá, egyszersmind a Tiszán túl lévő valamennyi hadakat parancsai alá rendelvén; és mind ezt Mészáros tudta s megegyezte nélkül, bár ez, midőn a fővezérletet Dembinskivel elfogadta, feltételül tűzte ki, hogy a hadmozdulatokba, megegyeztök nélkül a kormány ne avatkozzék. Ekként tényleg Perczel lőn a fővezér, s ki e tisztet névszerint viselé, Mészáros, csak utólagosan, azon megjegyzéssel lőn értesítve ezen intézkedésekről; hogy „tekintve a hazai körülményeket, tenne félre minden susceptibilitást s nyugodnék meg rendelkezéseiben." Ugy látszik, Kossuth csak azért mulasztá el mind ezekre nézve egyetértőleg intézkedni a névleges fővezérekkel, mivel ezektől végkép menekülni vágyott, s ez okból szándékosan kereste az alkalmat, hogy őket lemondásra indítsa. Mióta ugyanis Perczellel Czegléden több ízben tanácskozott, erősen elhatározva látszék lenni saját kezeibe venni a fővezérletet, nem ugyan a harczok, hanem a hadsereg mozdulatai s az öszszes hadviselés iránya intézésének tekintetében. A két öreg urat Kossuth rendelkezései csakugyan türelmetlenné tették. Jul. 9-kén estve Szolnokon e miatt közöttök heves szóváltás fejlett ki. Dembinski indulatosan kelt ki a kormányzó kétszinűsége ellen; Mészáros pedig, bár csöndesebb vérrel, ajánlá neki, gondoskodnék új fővezérről. Forma szerint azonban még egyiköksem mondott le, talán csak azért, mivel az előrehaladt éj véget vetett a vitának; más nap pedig azt nem lehetett tovább folytatni, mivel Kossuth éjfél után oly híreket vévén, hogy Árokszállás és Jászberény körül kozákok portyáznak, még azon éjen odahagyta Czeglédet. Az oroszok ez alatt, mint tudjuk, három napi megszállás után jul. 6-kán Debreczenből kimenvén, az egész Tiszántúlról visszavonúltak; minek következtében Perczel is a Tisza jobb partjára tért vissza hadaival. Kossuth pedig július 12-kén Szegedre utazott. A város polgárai, daczára a haza szomorú körülményeinek fényesen, mondhatni, lelkesedéssel fogadták őt, mintha magokat, városukat is biztosítva hitték volna az ő
