Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
60 Hetedik köuyv. Az orosz interventió. 1849. Május. A törvényhozó gyűlés pedig, mely május 28-kán kezdé meg pályáját, 500 reaktionárius szellemű tagot számlált a 250 szabadelvű republikánus ellenében. Minek következtében, kivált miután az utolsó miniszteri változással a kormány is egészen a ház többségének szellemében lön szerkesztve, szó sem lehetett többé szabadelvű politikáról. A monarchiái diplomatia ezentúl teljesen hálójába bonyolítá s vontató kötelére fonta a Lajos Napóleon által családi czélokra vezérlett franczia kormányt. Az ifjú respublika, mely képes volt volna a népszabadság zászlaját győzedelmesen körülhordozni Európában, s a demokratiai elveknek diadalt szerezni a szárazföldön, abban kereste büszkesége kielégítését, hogy az elaggott monarchiák által elismertessék, s azoknak engedelmével visszaléphessen az 1815-ki Európa államrendszerének egyesületébe, melyből a februári forradalom által kilépett. Az 1815-ki elvek s végzések, ha nem is jogilag és formaszerint, de tényleg el lőnek ismerve. Mihelyt pedig a respublika a monarchiái kormányokkal az alkudozás terére lépett a maga létele fölött, a monarchiái, sőt az ennek nyomában járó absolutismusi elv is győzedelmes lőn a párisi kormányban. A mult évi júniusi napok, melyekben a republikánus párt socialistikus töredéke oly idétlenül lépett a harcztérre, kiigazították a csorbát, melyet a februári forradalom a monarchiái politikán ejtett, s egészen háttérbe szorították a demokrat republikánus pártot, mely az 1815-ki tractatusokat a nemzeti becsület szenyfoltjának tekintvén, az ó monarchiákkal minden egyezkedést félredobott, nem kívánván más szövetséget, mint a nép akaratából származott kormányokét. A mint pedig a demokrat párt legyőzetett, a reaktionárius kormány hallani sem akart többé külháborúról, s nemcsak segedelmére nem sietett az absolutismus és küluralom által fenyegetett magyar nemzeti függetlenségnek és szabadságnak, hanem még maga is sereget küldött Rómába, hogy a respublika romjain helyreállítsa az absolutismust. Es ezen előzmények után s ily körülmények közt történt, hogy midőn Maugin képviselő a június 25-kei ülésben a
