Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
Hetedik könyv. Az orosz interventió. 1849. Május, soha13 sem hivta fel sürgetőbben a nemzeti gyűlés figyelmét, mint most. „A miniszter azt mondá egy hét előtt, hogy a kormány diplomatiai egyezkedések által működik, s ha ezek nem lesznek eléggé sükeresek, nem fog habozni hatékonyabb, czélravezetőbb eszközökhöz is nyúlni." Mondja ezután a szónok, hogy a háború már tényleg megkezdetett, az osztrák határt az orosz seregek már átlépték, s lehet hogy már ütköznek is a magyar seregekkel. Fejtegeti utóbb az orosz interventió jellemét; felolvassa Miklós czár május 8-kai manifestumát, s megemlíti a porosz királynak seregeihez intézett szabadságellenes szózatát is. „Mit találunk — így folytatja ezután — ezen okiratok lényegében, hol a despotismus minden szándékai kijelentetnek? A szabadságnak minden mozgalmára, minden óhajtására, minden törekvéseire anarchiát kiáltanak az éjszaki udvarok. Ha Olaszország vissza akarja szerezni függetlenségét: az anarchia; ha Lengyelország visszaköveteli szabadságát: ez anarchia; ha a frankfurti diaeta védeni akarja Németország egységét: ez ismét anarchia, mindenütt anarchia E szerint tehát fél Európa anarchikus; és az éjszaki civilisatió ezen anarchia legyőzésére működteti szuronyait. „Mit kell tehát tenni a kormánynak? Talán visszatérni Francziaországnak hagyományos szövetségeseire, XV. Lajos, a respublika és Napóleon szövetségeseire?... A mi természetes szövetségeseink a szabad népek. Szövetkezzenek tehát önök ezekkel; mert csak nem élhetünk elszigetelve." Megróván ezután a kormány politikáját, mivelhogy abban semmi állandó, semmi határozott, semmi egyező nincs Francziaország valódi érdekeivel, idézi a szónok, mit Napóleon 1809-ben mondott, miszerint: ha Oroszországnak megengedtetik Európát megtámadni, vérpatakoknak kellend folyni, hogy a civilisatió megmentessék a barbárságtól. „És ezen jövendölés, úgymond — nem készül-e most teljesedni? Szabad-e nekünk nyugton maradnunk ily fenyegető esemé-