Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Második fejezet. Az orosz interventió s az európai hatalmak. 49 Es mi volt e megváltozott helyzetben Francziaország ím. Május, szerepe ? Valamint elébb érdekében és kötelességében állott a békét ó'rzeni; úgy bizonyára most, midőn több nép, az ő példáját követve, sőt általa bátorítva, a független népek családjába belépni akart, szoros kötelességévé lőn s érdekében is feküdt, fennen kijelenteni: hogy a háborút, melyet eddigelé maga előidézni nem akart, a népszabadságot megtámadó Oroszország ellenében bátran elfogadja. A május 8-kai orosz manifestumot casus bellinek tekinteni, volt saját érdekétől parancsolt kötelessége. Mert bár az orosznak, e manifestum kihirdetése előtt gondja volt rá, hivatalos elismerése által megengesztelni a franczia respublikát, a veszély azért nem kevesbedett erre nézve. Csak álarczot öltött magára az orosz, hogy szándékait egy időre eltakarja, alkalmas időben nyíltan föllépendő utóbb azon elvek ellen, melyek közt és közte semmi egyezkedésnek, semmi szerződésnek nincsen helye. Ily értelemben ügyekezett működni Magyarország érdekében gróf Teleki László is, a franczia kormányhoz küldött magyar követ. Nagy hiba, mondhatnók, hűtlenség saját elveihez, volt a franczia kormánytól már az is, hogy követünket, ki részben az ő ösztönzésére küldetett Párisba, az osztrák kormány tekintetéből eddigelé hivatalosan el nem ismerte. E tény megfoghatatlan lenne, ha nem tudnók, hogy a franczia kormány, mióta Lajos Napóleon állott annak élén, már a reactió vontató kötelébe kapaszkodott. Teleki tehát, hivatalos tekintélye nem lévén, bár a kormánynál is tett, mit tehetett, jobbára mégis magán úton, a státusférfiak társalgási tereméiben és a sajtó mezején fejtett ki nagy munkásságot, hogy a respublikát az interventió meggátlására birja. Es ehhez volt is egy ideig némi reménye. A magyar ügyek, bár sokáig igen hiányosan, s mi még roszabb volt, hibásan ismertettek, a respublikái pártban általános rokonszenvvel birtak; a mérsékelt, vagy helyesebben mondva, reactionarius párt, és a többféle pártárnyalatokból szerkesztett kormány azonban elfogultsággal, előitélettel viHorváth M. A függetlenségi harcz tört. III. 4