Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizenegyedik könyv: Aradon

592 Tizenkettedik könyv. A katasztrófa. 1849. Okt. izlamra tértek, Diarbekirben zárattassanak el. Ausztria pedig a maga alattvalóit belebbeztetni sürgette. A porta ezen engedékenységnek annyira megörült, hogy a kérdés egyéb részleteinek megoldása előtt is hajlandó volt azzal kedveskedni a két udvarnak, hogy a menekülteket a beiram ünnep után, mely alkalommal Kossuthot 120, Batthyánit 75, a tábornokokat egyenként 15, a többieket összesen 25 ezer piasterral (1 piaster 6 ezüst krajczár) megajándékozta, — november első napjaiban Widdinbó'l Bulgária belsejébe, Sumlába belebbezte. A menekültek száma Sumlában még majdnem két ezerre ment, kik közt magyar már körülbelül csak 300 volt. Még azután hosszasan folyt a vita a belebbezés egyéb körülményei iránt. Az osztrák követ azt kivánta, hogy azoknak névjegyzéke, kiket belebbeztetni kiván, bár azok közé olyanokat is sorozott, kik már Párisban léteztek, sőt Törökországban soha sem voltak, ne tekintessék bezárottnak, hanem arra tetszése szerint utóbb még másokat is jegyezhessen fel, kiket aztán a porta azonnal elfogatván, a többiekhez belebbezzen. A török külügyminiszter azonban november 22-kén kijelenté, hogy kész ugyan a kijelölendőket Kutahiába, KisÁzsiába, belebbezni s ott őriztetni; de azt határozottan kivánta, hogy a belebbezendők névjegyzéke egyszer mindenkorra bezárassák. Hasonlókép hosszas vita támadt a belebbezés idejét illetőleg. Stürmer eleinte 15, utóbb öt évet kivánt, végre abban történt a megállapodás, hogy a belebbezés addig tartson, míg az osztrák birodalomban s Magyarországban a forradalom nyomai eltűnnek s a béke megszilárdul. Az izlamra tértekre nézve pedig az határoztatott, hogy Aleppóba belebbeztessenek. A porta február elején küldé biztosát, Achmed Effendit, Sumlába, hogy a belebbezendőket Várnára s onnan a tengeren Kutahia felé szállítsa. Kossuthot, ki Angolországba óhajtott utazni, csak nehezen lehetett reábirni az elutazásra. Február 15-kén végre megindultak. Elutazás előtt Kossuth