Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizenegyedik könyv: Aradon
Második fejezet. A paciflcatio. 579 tiszti rangra, miként már fentebb említettük, az alattok szol- i8A9. okt. gált altisztekkel s legénységgel együtt, minden kivétel nélkül, közlegényekké soroztattak be a császári seregbe, hol aztán nem ritkán a legdurvább s gyalázóbb bánásmódnak s büntetéseknek voltak kitéve. Az elfogatások s elitélések egy évnél tovább rettegésben tárták az országot; mert nem csak azokat érte az ilyféle büntetés , kik a nemzeti harczban tényleg részt vettek. Elfogatásra s több évig tartó fogsági Ítéletre elégnek tartatott, ha a magas fokra emelt kémrendszer s házmotozások következtében valamely, tán ó'seitó'l reámaradt s kegyelettel rejtegetett dísz- vagy vadászfegyver, só't csak egy pár magyar pénzjegy födöztetett fel házánál. A pénzjegyek birtoka miatti elitélések annál megfoghatlanabbak, minthogy azok a forgalomból különben is kitiltattak s ennél fogva értéköket teljesen elvesztették s legfölebb történeti emlék gyanánt tartattak meg. A vadászfegyverek szigorú beszedésének pedig az ló'n következménye, hogy pár év alatt a ragadozó vad állatok annyira elszaporodának, miszerint nemcsak a nyájak, hanem kisebb községekben vagy pusztai szállásokon s majorságokban, téli időben pedig az országutakon az emberek élete is folyton veszélynek volt kitéve. A képviselőkre vagy jelentékenyebb hivatalokat viseltekre nézve, kik mindjárt az első hónapokban nem Ítéltettek el, más módja találtatott ki a rettegtetésnek. Miután a teli börtönökben hely már nem volt számukra, szabadon bocsáttattak ugyan, de azon kötelezéssel, hogy míg pörük le nem foly, valamely meghatározott községben tartózkodjanak. Ekként hosszú ideig hagyatott fejők fölött Damokles kardja. Belebbezettségökben egy pillanatjok sem volt nyugodt, nem tudhatván, mikor kopogtat be a zsandár, ki őket hadi törvényszék elébe vagy börtönbe kisérendi. A nemzeti függetlenség s alkotmányos szabadság hajótörése után, egy része azoknak, kik a nemzetjogait s törvényeit védve, a harczot a kormányban s törvényhozásban intézték, 37*
