Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
38 Hetedik könyv. Az orosz interventió. 1849. Május, elfoglalt a forradalom, felhasználandó azokat a szándéklott felforgatások javára. „Németországra nézve legtovább s a legcsodálatosabb csalódásokat ápolták magokban az emberek. Azt hitték róla, hogy a rend hazája, mivel hogy békés volt, s nem akarták látni azon rémítő anarchiát, mely ott az értelmiségeket elfoglalta s pusztította. „Hatvan év alatt ott egy mételyes philosophia teljesen felolvasztott minden keresztényi hitet, s a hitnek ezen teljes hiányában kifejté a mindenek felett kitűnő forradalmi érzelmet, a szellem kevélységét, úgyannyira, hogy jelenleg a század ez ostora sehol sem súlyosabb, sehol sem mérgesebb, mint Németországban. Szükséges következmény szerint, a mely mértékben Németország forradalmivá lesz, olyan mértékben fog növekedni gyűlölete Oroszország ellen. Es valóban, a nyert jótétemények fejében a forradalmi Németország csak is egy engesztelhetlen gyűlölettel viseltetik Oroszország iránt. Úgy látszik, a gyűlölet e láza jelenleg legfőbb pontját érte el, mert már nem csak az értelmen, hanem még az önfentartás ösztönén is diadalmaskodott. „Ha e gyászos gyűlölet a szánakozáson kivűl más érzelmet is ébreszthetne, úgy Oroszország bizonyára eléggé megboszultnak tarthatná magát azok által, mik a februári forradalom következtében történtek; mert, úgy látszik, a történelemben páratlan tény, hogy egy egész nép az erőszakoskodásnak legfékezetlenebb perczeiben is majmolója legyen egy másiknak. Es ne mondja senki, igazolni akarván ezen oly nyilván utánzott mozgalmakat, melyek Németországnak egész politikai rendszerét felforgatták, sőt magát annak társadalmi rendszerét is enyészettel fenyegetik, — ne mondja senki, hogy azok egy közönséges, őszinte érzeményből támadtak; mert az előtt, ki nincs megfosztva minden tehetségétől látni a szembeszökőt, eleitől fogva világosnak kellett lenni, hogy az út, melyen a feladat megfejtésére indúlt, nem egységre, hanem iszonyú viszályra, helyrehozhatlan vég katastrophárá vezet.
