Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
382 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jni. A tábornokok eloszlása után a kormány e napon még szemere és késő éjig tanácskozott a Görgey által az oroszokkal folytaBaithyáni • miniszterek tott alkudozások felett, melyeknek irományai esak most jukuidetese tottak le Szegedre. Ezen irományok nem lepték meg a korGorgey tabo- ° J r o rába. mányt, mert miután Görgey a Chruleff ezredes által hozzá küldött feltételek felett serege egész tiszti karának véleményét kikérte volt, az ügy magán levelekből mindjárt tudtára esett a kormánynak. Maga a válasz ellen, melyet Görgey Chruleff feltételeire és Rüdiger tábornok levelére adott, nem volt ugyan sok kifogása a kormánynak; mert bár e válasz is a január 5-kei váczi nyilatkozat értelmében volt irva, s magáról benne oly formán szólott, mint a tiszti kar által választott parancsnokról ; egyszersmind azonban Rüdigert békeajánlataival a kormányhoz utasítá s a nemzeti ügy mellett bátran szót emelve, határozottan kijelenté, hogy mind addig harczolni fog, míg vagy meg nem menti a nemzetet, vagy elvesz az egyenetlen harczban. De annál több kifogás lehetett a mód ellen, melylyel Görgey ezen ügyet, a kormánybiztos mellőztével, önhatalmilag tárgyalá. Hogy tehát, ha az oroszok ezen alkudozást még folytatni akarnák, a kormány abba haladék nélkül beszólhasson s az oroszokkal végezhessen, Szemere elnök- s gróf Batthyáni Kázmér külügyminiszter Görgey táborába küldetett. Felötlő lehet az események lefolyta után, hogy a kormány csak egy pillanatig is komolyan hihette, hogy az oroszok, szövetségeseiket, az osztrákokat elárulva, hajlandók lehessenek valamely külön békeszerződésre lépni a magyarokkal. Ez azonban akkor koránt sem látszék oly nagy képtelenségnek. Kétségtelen tényekből tudaték, hogy az orosz és osztrák táborok s vezérek közt nagy meghasonlás létezik. Utóbb, miután a hadjárat történetét mind a két fél megíratta s kiadatta, felderűit ugyan, hogy ezen meghasonlás csak azon versenygésből eredt, hogy mindegyik fél önmagát tekinté Magyarország meghódoltatásában a fő tényezőnek, a másik
