Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

380 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jiii. hadat oldalt fenyegetvén, mozdulatait legalább lassítsa. Perczel azonban most kereken megtagadta az engedelmességet, mint emlékirataiban Mészáros tudósít, — kijelentvén, „hogy neki a kormányzó, mivel a sereget ó' gyűjtötte s rendezte, független rendelkezést adott a felett. Es ha eddig seregénél a fővezérletet megszenvedte, azt inkább tiszteletből, mint kötelességérzetbó'l cselekedte. O tehát saját terve szerint, nem Czeglédre, hanem egész seregével Kőrösre induland." Mészáros és Dembinski, mivel lemondásukat már különben is beadták volt s csak helyettesitőjöket várták, nem akartak többé vitázni Perczellel s a tábort oda hagyták. Perczel ezután Nagy-Kőrösről Czibakházán és Vásárhelyen keresztül vonult le Szegedre, hol jul. 29-kén érkezett meg. Szegedre azonban Perczel egy újabb viszály magvát hozta magával. Ez úttal a kormány volt szeszélyes haragjának tárgya, oka pedig Damjanics tábornok. Ez lábtörésébó'l, a haza szerencsétlenségére, még sem lévén felépülve, midőn Pestről elköltöznie kellett, hogy egészségét azontúl háborítatlanul ápolhassa, Aradvárban foglalt lakást. A kormány az ő szolgálatát, saját kivánata szerint, ezen állapotában is igénybe vévén, felhatalmazta őt e várnak minden szükséglettel ellátására s teljes védelmi állapotba helyezésére. A felhatalmazás ennél fogva az ő kezeibe tette le a várban gyakorlandó főhatalmat; de, valószínűleg a fogalmazó hibájából, a rendeletben nem volt egyenesen kimondva, vájjon a várparancsnokra, Perczel Miklós ezredesre is kiterjed-e hatalma, miért ez neki az engedelmességet egyenesen megtagadta. A haragra gyúlt Damjanics a várparancsnokot e miatt tüstént elfogatta, a kormánytól pedig e fegyelemsértésért azon elégtételt kívánta, hogy az ezredes hadi törvényszék elébe állíttassék. A kormány nem hajólt ugyan a tábornok kívánatára, sőt a foglyot szabadon bocsáttatá, de a várparancsnokságtól mégis elmozdította. A kormánynak e rendelete Perczel Mór tábornokot, Miklós testvérét, oly dühös haragra gyulasztá, hogy elégtételért,