Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
Második fejezet. A kormány s országgyűlés működébe Szegeden. 359 zéssel emelte törvénynyé, részben legalább Szemere beszé- ',; dének lön eredménye. A nagy fontosságú törvény, melynek, eredménye te* kintetében, esak egy hibája volt, az hogy nem az 1848 ki márcziusban alkottatott, rövid kivonatban ím a következő: „A Magyarország határai közt létező minden nemzetiségek szabad kifejlődése a következő intézkedések által biztosíttatik : 1. A kormányzati, igazgatási, törvényhozási és katonai hivatalos nyelv a magyar marad; az országban divatos többi nyelvekre nézve a következő szabályok érvényesek: 2. A községi gyűléseken mindenki a maga anyai nyelvén szólhat; a jegyzőkönyv nyelvét a többség szabadon határozza meg. 3. A megyei gyűléseken, minden e joggal birók tetszésök szerint magyarul vagy saját nyelvökön szólhatnak. Azon megyékben, melyekben valamelyik nemzetiség a lakosság felét meghaladja, a jegyzőkönyv, ha a többség kívánja, ennek nyelvén vitetik. A levelezések azonban a kormánynyal s más hatóságokkal magyarul folynak. 4. Az esküdtszékeknél s első íölyamodási bíróságoknál, midőn az eljárás szóbeli, a 3-dik pontban kimondott elv alkalmazandó. 5. A nemzetőrség vezényleti nyelve ugyanaz lesz, melyen a községi ügyek tárgyaltatnak. 6. Az elemi iskolákban az oktatás mindig a község vagy az egyház nyelvén történik. 7. Az anyakönyvek s általában az egyházi ügyek nyelve mindig az egyházi község nyelve leend. 8. Folyamodásaikat a magánosok bármely hatósághoz tetszések szerint bármi nyelven intézhetik. 9. Az ó-hitű egyház zsinata minden évben egybehivathatik és oly szabadon határozhat minden vallási és iskolai ügyek felett, mint a többi vallások. A zsinat jogához tartozik megválasztani a püspököket, és határozni azon kérdés felett:
