Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Első fejezet. Hadi munkálatok a Tisza jobb partján. 349 Füred képzelt biztos védelméről, s a muszka seregek mozgal- 1849- J"L mairól tényleges tudomást szerezni, utóbb, midőn mind ezen tények világosságra derűitek, a szándékos árulás gyanúját ébresztette fel számos oly hazafiban is, ki elébb tőle várva a haza megmentését, hozzá buzgón ragaszkodék. O 27-kén Kossuthtól, kivel mióta Miskolczra érkezett, megint némi, bár felette hideg összeköttetésbe lépett, levelet vévén, melyben felszólíttatott, hogy menne elejébe Kardszagig vagy Debreczenig, hogy ott vele személyesen találkozhassék, még az napon útra kelt Nyíregyházára. És csak itt estenden megérkezve értesült valahára Korponay jelentéséből a TiszaFüred körül történtekről. Most már egész nagyságában átlátá valahára mind a maga seregének veszélyes helyzetét, mind azon föltevésének alaptalanságát, hogy ő a maga 25 ezernyi seregével hosszabb időn is képes leendMiskolcz táján lekötni a száz ezret meghaladó muszka hadakat. Lemondván tehát a Kossuthtal való találkozásról, más nap, 28-kán, sietve visszament seregéhez. A sereg, vagy is inkább csak Leiningen hadteste, Gör- A s^y-^y gey távolléte alatt egy szép győzedelmet vívott ki az oroszokon. Grabbe tábornok, ki Cseodajeff helyét foglalta el a magyar sereg nyugtalanításában, 28-kán korán reggel 10 zászlóaljjal, 22 lovas századdal s 32 löveggel támadást intézett Geszthely ellen, hol Leiningen táborozott a maga hadtestével. Az ellenség közeledésére Leiningen ezt oly fedezett helyzetben állitá harezrendbe, hogy az ellenségtől épen nem láttathaték; s bár ez már távolról, az ágyuk horderejénél messzebb, megkezdé az ágyúzást: ő mindaddig csöndesen maradt rejtekében, míg az ellenség az ő lövegeinek hordkörébe előre nem nyomult; ekkor azonban valamennyi ágyúi egyszerre megdördültek s oly heves tüzet szórának az oroszokra, hogy ezek meglepetésükben nagyon megzavarodva, futásnak eredtek. Grabbe, a mieinktől űzetve, a Sajóig meg sem állott seregével s onnan is nem Miskolczra, hanem azt megkerülvén, Putnok felé hátrált, attól tartván, nehogy Miskolcz lakossága, mely a