Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Első fejezet. Az orosz interventio indokai. 23 ségkép csilapítani kellett, hogy a már változhatlan dolgot önmegaclással fogadja. A függetlenség nyilatkozata tehát egyátalában nem szolgálhat mentségéül a kabinetnek, mely e nyilatkozat előtt sem tett soha kisérletet a békés kiegyezkedésre. És mivel ezt, mire különben sem ideje, sem alkalma nem hiányzott, tenni elmulasztotta, védőinek s mentőinek azt sincs joguk állítani, hogy a győzedelemittas magyarok szintoly büszkén s elbizottan utasítottak volna vissza minden békeajánlatot, mint azt az év elején, győzedelmes betörésekor Windischgrátz tette volt. Es ha ezt mégis állítanák, az nem lenne egyéb puszta gyanúsításnál olyanok részéről, kik a felszínen úszó tajtéktól nem látják a tiszta vizet. Talán hivalkodó beszédnek látszhatik, arról szólani, vaj- A bekuiést jon hajlandó lett volna-e a magyar nemzet elfogadni a békés j"'^^"',,! kiegyezkedést, ha avval alapjogainak biztosítása mellett megki- tett0 íehetetnáltatik? De érintetlenül e kérdést sem szabad hagyni, mivel nemcsak akkor, midőn az orosz intervcntio ténynyé vált; hanem még a katastroph után is, mely a nemzetet érte, sokszor lehetett hallani ama gyanúsítást: hogy hasztalan volt volna az udvar részéről minden békekisérlet; a magyarok, mihelyt a Tisza mögött annyi erőt gyűjtöttek, hogy már támadó munkálatokat is kezdhettek, sőt a roszúl vezetett császári hadak ellen némi győzedelmeket is nyertek, elbizakodottságukban kevélyen utasítottak volna vissza minden ajánlatot; az ő czéljok elszakadás volt Ausztriától, mit az oly közönséges és oly nagy örömmel fogadott függetlenségi nyilatkozat által nyilván elárultak. Hogy mi történt volna, ha az udvar méltányos feltételek mellett s őszinte szándékkal békeajánlatot tesz a nemzetnek, ki tudná megmondani? A sejtelmek erre nézve azon szempont szerint különbözők lehetnek, melyből az akkori viszonyokat s állapotokat tekintjük. Es bár tagadni nem lehet, hogy a nemzet nagy tömege örömmel, sőt lelkesedéssel látszott is fogadni a függetlenség nyilatkozatát: bizonyos az is,