Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
Első fejezet. Hadi munkálatok a Tisza jobb partján. 339 vonul, nem fognak-e az oroszok átkelni Tisza-Fürednél hogy 1849. Jai. további levonulásának útját állják? Uyféle veszélynek azonban az által lehetett volna elejét venni, ha mindjárt Miskolczra érkeztekor oda utasítja Knezicset, hogy hadosztályának Tokajnál lévő dandárát is rögtön Tisza-Füredre indítsa s ott egész erejével álljon ellen a netalán áttörni akaró muszkáknak. Sokkal gyorsabban, de való, nem akadály nélkül, történhetett volna meg azonban a levonulás Tisza-Füred felé: itt, hogy Poroszlónál a hidra jusson, elébb ütköznie kell vala Cseodajeff tábornokkal, ki Gyöngyös tájáról a maga hadtestének nagyobb részével már 20-kán visszatért vala Mezőkövesdre s elohadait Abránynál állította fel. Az átkelés tehát TiszaFürednél csak azon esetben történhetett volna meg, ha Görgey e muszka sereget előbb megveri s a Tárna felé nyomja viszsza, — mi azonban lehetetlen egyátaljában nem volt, miután ezen orosz hadtestnek Mezőkövesd vidékén táborozó részei számra nézve nem haladták meg Görgey hadseregét. Ha a szerencse kedvez, s a muszkákat megveri: azontúl semmi sem akadályozhatá többé Görgey egyesülését Szeged és Arad táján a Perczel és Vetter vezénylete alatt álló többi hadseregeinkkel. Ha azonban Cseodajeff hadtestét le nem győzheti, azon esetben csak a tokaji átkelés marad vala még nyitva számára, hogy az annyira sürgetett öszpontosítást eszközölhesse. Már, hogy melyik utat kellett légyen választania Görgeynek, azt megítélni csak ő lehetett képes; és akár Tokaj felé indul, akár Mező-Kövesd táján ütközetet próbál meg, gáncs őt semmi esetre sem érheti. Egy azonban bizonyos, az hogy, ha a kormánynak engedelmeskedni, s többi hadseregeinkkel egyesülni akar, — mi szorult körülményeink közt egyedül volt volna még képes némi fordulatot hozni ügyeinkbe, — neki mindjárt 23-kán múlhatatlanul meg kell indulnia Miskolczról, légyen az Tokaj, vagy Tisza-Füred felé. Lehetetlen volt ugyanis be nem látnia, hogy minden nap, melyet Miskolcz 22*
