Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

332 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. jui. végett egyelőre Tolstoy tábornok alatt 8 zászlóaljból, 24 lovas századból és 16 lövegből álló hadosztályt rendelt ki. Ekkor küldé a parancsot Rüdigerhez is, hogy Görgey üldözését Chruleff ezredesre bizván, maga a legrövidebb uton NagyBerczel és Pata felé térjen vissza Gyöngyösre, ott szándékozván Perczel ellen öszpontosítani két hadtestét; a harmadikat végre Mezőkövesdről Miskolcz felé tolta előre, hogy Görgeynek, ha arra fordulna, útját állja. A turai Lovas dandárunk tehát, midőn 20-kán Nagy-Kátáról l0cvg^agl Fényszaru felé indult, Tó-Almásnál egy czirkáló kozák csapatra bukkant, s abból kettőt el is fogott. A többiek vágtatva sietének Bagra, hírül vinni Tolstoynak a magyarok közeledtét. Az orosz tábornok erről értesülvén, hadosztályával nyomban Túrára ment s e helységtől dél felé állitá fel hadait. Midőn a mi lovas dandárunk Zsámbokról Fényszarura vonúlt, Tura előtt már harczrendben látá az ellenséget. „Tervben ugyan nem volt, beszéli Mészáros, a verekedés az oroszokkal. De szégyennek tartatott előlök csata nélkül visszahúzódni.'1 Azonnal harczrendbe sorakoznak tehát. A lengyelek, körülbelül 400 lóval s hat ágyúval a jobb szárnyat foglalták el Thworznicki vezénylete alatt; de velők volt maga Dembinski is. A középen Dessewffy tábornok öt századdal s fél röppentyű-üteggel vőn állomást; itt volt maga a fő vezér, Mészáros is. A bal szárnyat végre Perczel egy ezred huszárral képezte. Mind a két szárnyunk nagy terjedelmű kukoriczás földekre támaszkodott. Az oroszok mivel erőnket, mint mindig, ugy itt is, a valónál sokkal nagyobbnak hitték, Hatvanba segítségért küldvén, nyugton várták be a magyar lovasság kifejlődését, bár abban, ha mindjárt támadnak, azon körülménynél fogva, hogy Perczel csak később vergődhetett a csatarendbe, nagy kárt okozhattak volna. Dembinski, jobb szárnyunkon, mihelyt Perczel megérkeztét észrevette, heves ágyutüzet nyitott meg az ellenségre, kinek mintegy 16 század lovassága volt az első harczsorban felállítva. Majd azonban az ellenség is