Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
Első" fejezet. Hadi munkálatok a Tisza jobb partján. 327 mot kisértett meg. Az ellenség nagy számú lovassága vissza- 1849. jni. nyomta ugyan huszárainkat; de ütegeinktől oldalba fogatván, tetemes veszteséggel kényteleníttetett visszarobogni. Sass ezentúl csak ágyúzásra szorítkozott, s annak folyama alatt hadait lassanként Sződ mögé vonta vissza. A beállott estvén Pöltenberg is megérkezvén a 7-dik hadtesttel, Görgey egész serege Vácz körűi volt öszpontosítva. O július 16-kára támadást várt az oroszok részéről, s nem tudta mire vélni, hogy a dél is elérkezett a nélkül, hogy az ellenség mozogni kezdene. Ennek oka abban rejlett, hogy Paskevics e nap reggelére még csak Rüdiger hadtestét egyesíthette Hartyánnál; s bár az osztrák fővezérlettől vett tudósításokból jól tudta, hogy Görgey serege számra nézve ezen hadtesttel sem mérkőzhetik, ezen első, komolyabb ütközetre oly túlnyomó erőt akart egyesíteni, mely képes legyen teljesen tönkre tenni a magyar sereget. E végett bevárni akará, mig 2-dik hadteste is Hartyánhoz érkezik. Görgey délután négy óra tájban, mivel ellenség még sehonnan sem tűnt fel, épen egy erőszakolt szemlét szándékozott intéztetni Hártyán felé, midőn kétségtelen forrásból értesűle, hogy az orosz fő hadsereg nagyobb része már egyesülve van Sződ és Hártyán közt. Bizonyítá ezt az is, hogy Dukát s a sződi szőlőket újabb ellenséges csapatok szállották meg. A dolgok ezen állásában Görgey méltán vakmerőségnek tartá szembe szállni a számra nézve legalább kétszer annyi ellenséggel; s nem csak a már szükségtelenné lett, sőt károssá válható erőszakolt szemle szándokával felhagyott, hanem arra határozta magát, hogy mihelyt besötétedik, egész seregével elvonúl Vácz alól s Losonczon keresztül a felső Tiszához, Tokaj felé veszi útját. Azon körülmény, hogy az orosz hadak eddigelé nagy lassúsággal mozogtak, oly reménységgel kecsegteté őt, hogy néhány erőszakolt menettel az ellenségnél jóval elébb elérheti a felső Tiszát. E végett a hadtestparancsnokokat magához hivatván, sors által dönteté el, melyikök