Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Első fejezet. Az orosz interventio indokai. 21 feltéve, hogy némi múlékony okok engednének is neki néhány 1849. Aprii. napi életet, bizonyára senki, a ki Ausztria hatalmát s erőforrásait ismeri, nem fog képesnek tartani arra, hogy magát hosszan fenntartsa. De ha csak egy időre emelkednék is fel az anarchián, mely alapjáúl szolgál, s áthatva azon ellenséges szellemtől, mely főnökeit Oroszország ellen lelkesíti, reánk nézve nem kevesbbé súlyos veszélyt képez, melynek nagyobb arányokban való növekedését egyátalában nem engedhetjük meg. Midőn lengyel tartományainkat s a Dunával szomszédos egész vidéket az azok háborítására szervezett propaganda átkától megőrzi, és az osztrák kormányt, a státusai azon részeiben, a békének mennél elébbi helyreállításában, a hozzánk intézett kérelme szerint segíti: azt hiszi a császár, hogy nem csak a maga, hanem egyszersmind az európai rend és nyugalom érdekében cselekszik." *) A közlött adatok s okmányok korántsem elégségesek ugyan arra, hogy az osztrák és orosz udvarok közt a segélynyújtás tárgyában lefolyt alkudozások-menetét részletesen s világosan szemünk elébe állítsák; egyet mindazáltal minden kétségen felül helyeznek, azt t. i. hogy midőn a függetlenség s trónvesztettség nyilatkozata történt, s még inkább, midőn az Bécsbe, Olmützbe hírül ment, — mi a közlekedés nagy aka- N dályai miatt csak april végnapjaira esik, — az orosz interventio már nem csak tárgyaltatott, hanem véglegesen el is határoztatott volt a két udvar által. Nagy tévedés ennél fogva azt hinni, hogy a függetlenség nyilatkozata hozta nyakunkra az orosz interventiot, s ha amaz elmarad, ez sem vala megtörténendő. A függetlenség nyilatkozata s a muszka beavatkozás közt semmi okozati kapcsolat nem létezik. Bár a két politikai tény körülbelül egy időben történt, egyiknek szerzői semmit sem tudtak, nem tudhattak a másik szerzőjének szándékairól. Es a mit sokan okozatnak mondottak, végre is elébb lett ténynyé annál, mit amaz okának tartottak. A két udvar mind*) Correspondence stb. 1. 201. kövv.