Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

ötödik fejezet. Az erdélyi események jnlins közepéig. 315 lehetett a tér, hol seregeink öszpontosuljanak. De ha Bemnek 1849. Jni. sikerülhet is egész hadával kijó'ni Erdélyből, vájjon nem kellett-e feltenni, hogy a muszkák, kik előtt e kivonulást elrejteni nem lehetett, szinte utána fognak nyomulni? Ezen esetben pedig seregünk egy részről Lüders, más részről Paskevics által nyomatva, még kevesebb sikerrel fogna megállhatni a három annyi erő ellenében. De ha Bem az Erdélyben lévő orosz hadakat megelőzi is néhány nappal a Tiszánál s Marosnál, hogy az itt lévő sereggel egyesüljön: lehetett-e arra alapos reménye, hogy az ekként egyesűit magyar sereggel, melynek száma mindazáltal így sem haladta volna meg az 50—60 ezret, képesebb legyen megküzdeni Paskevicsnak száz ezernyi fő seregével, mint volt Erdélyben az egymástól meszsze működő két orosz sereg valamelyikével? Meggondolván azonban, hogy Bem meg Erdélyben sem volt képes csak annyira is öszpontosítani a maga hadait, hogy Grotenhjelm 12—13 ezernyi seregét, ha nem nagyobb, legalább számra nézve egyenlő erővel támadhassa s verhesse meg: már maga az is kivihetetlen vala, hogy Bem a kivonulás és a tiszai seregekkel való egyesülés végett öszpontosíthassa az erdélyi hadakat. Ezeknek nagyobb része székelyekből álla; tudjuk pedig, hogy a székely embert általában sem volt könnyű, akkor pedig, mikor hazájában ellenség dúlt, épen lehetetlen vala kivezetni határai közöl. Jól tudta ezt Bem maga s azért ő figyelembe sem vévén Kossuthnak ezen felszólítását, egészen más gondolatokkal foglalkodék. Szívósan ragaszkodva azon hitéhez hogy, ha ő egy sereggel Moldvába, az oroszok háta mögé tör, ezek hadaik nagyobb részével Erdélyből kivonulnak; bízván abban is, hogy Omer basát az ő betörése szinte ellentállásra ösztönzendi: eltökélyte magát, hogy mihelyt a Csík-Szeredán összegyűjtött mintegy 15 ezernyi hadával egy csapást sikerűlend mérnie a Brassónál álló ellenségre, maga valamelyik szoroson, a körülmények szerint, csakugyan betör Moldvába vagy Oláhországba. E szándékát tehát Kossuthnak, a 17-kén hozzá