Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Negyedik fejezet. Bács-bánsági események juliua közepéig. 281 lasics megérkezte előtt még egy kísérletet. A támadás napját 1849. Máj. máj. 22-kére tűzte ki; és miután a Perlasznál hagyott dandárhoz rendeletet küldött, hogy ez napon az is áttörni ügyekezzék a Tiszán, maga két hadoszlopban Vilovó és Moszszorin felől intézte a támadást oly módon, hogy emitt a gyöngébb osztály csak az ellenség erejének megosztása végett működjék, a fő erő azonban Vilovó mellett fejtessék ki. Knicsaninnak még mindig tetemes, számra nézve Perczelénél nem csekélyebb ereje volt a titeli fensíkon; a két Sajkás, a péterváradi és pancsovai egy-egy végvidéki zászlóaljakon kivtil mintegy két-három ezer szervián, összesen 6000 ember és 30 ágyú állott rendelkezésére. Vilovóra, mely ellen a támadás főereje intéztetett, egy mocsároktól kör nyezett hosszú s könnyen védelmezhető töltésen lehet csak keresztül jutni. De a helyzet ezen erős volta mellett is csak nagy bajjal s erőfeszítéssel és tömérdek veszteségével lőn képes Knícsanin több órai harcz után feltartóztatni a töltésen benyomulni törekvő zászlóaljainkat. A harcz végével pedig, miután Perczel Kovil-Sz.-Ivánra vonult vissza, sürgetőleg szólitá fel némi segélynyújtás végett Horváth ezredest, Jellasics előhadának parancsnokát, ki a megelőző napon érkezett Szalánkeménre. Horváth mindjárt más nap két zászlóaljat, ugyanannyi lovasszázadot és három röppentyűtelepet tétetett át a Dunán Titelbe. Perczel máj. 24-kén újabb támadást intézett a fensík ellen. Három órakor reggel már a vilovói töltés körül álltak zászlóaljai. De a megerősödött Knícsanin készen várta őt, s minden rohamait meghiúsította. A röppentyű telepek nem kevés kárt tettek zászlóaljainkban. Perczel e körülményből hamar meggyőződött, hogy az ellenségnek már kellett segélyt kapnia Jellasicstól, s erőködését most még kevesbbé látván czélra vezetőnek, mintegy három órai harcz után visszavonúlót fúvatott. Ezen napon a Periasz városon lévő magyar dandár is nagy erőfeszítést fejtett ki, hogy áttörését a Tiszán