Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból
260 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Juj. hozzájárulását kívánja, az, hogy kisértessék meg az ellenséges táboron keresztültörés a dunántúli vidékre." Klapka, kit e nyilatkozat nem kevéssé lepett meg, miként emlékiratában állítja, kijelenté, hogy ahhoz egyátaljában nem járulhat, s nézeteit következőleg adta elő: „A haza sorsát nem lehet guerillacsaták által eldönteni: ezzé válnék pedig kevés idő múlva a Duna jobb partján való hadviselés. Míg számos hadseregünk, szervezett erőnk van, a harczot ütközetekben kell kivívnunk. A jobb partra előnynyel lehetett volna áttenni a háborút elébb, midőn a sereg öt külön véres ütközetbennegyed részét sgyőzedelmi öntudatát még élnem vesztette, midőn az orosz seregek az országot még el nem árasztották, s mi a jobb parton Bécs falai alá juthatánk vala. Most erre gondolni már késő; s jelenleg nem szabad többé, még nagyobb feleletteher nélkül a nemzet erejét újra megosztani, részekre szakgatni, eldarabolni: hanem egybegyűjteni, egyesíteni kell azokat a haza jogáért és szabadságáért vívandó utolsó nagy harczra. A háborút a jobb parton, a többi seregektől elkülönözve folytatni, annyit tenne, mint e sereget a déli vidéken és Erdélyben küzdő honfitársainktól elzárni, és ama vitézeket sorsukra hagyni, kik annyi kitartással és hősiességgel küzdenek ügyünkért. De mindenek előtt azon gondolatnak kell a feldunai sereget is ösztönözni az egyesülésre, hogy, ha a sors úgy akarja, hogy Magyarország ügye veszszen, ez legalább egy csatányos nagy ütközetben történjék, elszánt harcz után s oly módon, hogy a nemzet becsületét biztosítsa a történelemben." Átment azután azon előnyök fejtegetésére, melyeket egy, a bal parton haladék nélkül intézendő menet a Tiszához, s egyesülés az ott létező seregekkel nyújtana. Elmondá utóbb, hogy a sereg önbizodalmát július 2-kán ismét visszanyerte. A levezethető sereg ereje, melylyel a Pest-egri vonalt még minden akadály nélkül elfoglalhatni, 27,000 próbált vitéz 130 löveggel s 6000 lóval. Ezen erő az egyesülésre készen álló Perczel és Wysocki hadtesteivel 50 ezer emberre, 200 ágyura és 10,000 lóra menend, s a
