Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

244 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. jui. órákig szólott, hanem szónoklata alatt hangjában, mozdulataiban nem ritkán oly rendkívüli erőt fejtett ki, mely bámulatra ragadta hallgatóit. Ily lélektani tünemény, ily csodálatos erőkifejtés azonban, mióta kormányzóvá lett, többé nem volt rajta s benne észrevehető. Az eszme, mely szellemét felvillanyozhatá, az indulatok, melyek idegzetét felizgathaták, ez időben sem hiányzottak ugyan; de hiányzott azon közeg, melyben elébb azon erőkifejtés történt, hiányzott a nyilvánosság alkalma. Es mi főleg ebben találjuk okát Kossuth erély- s bátorság-hiányának kormányzói pályája alatt. Az ő nagysága különösen szónoklatában állott; ő az élet minden viszonyai között a szószéken volt legnagyobb. Az ő ékesszólása nem csak a hallgatókat ragadta el, nem csak azok lelkét villanyozta át: felvillanyozta az őt magát is, felfokozta az saját tehetségeit is. Szónoklata közben érett meg benne többnyire a legfontosabb ügyekre nézve a gondolat, a vélemény akarattá, elhatározássá, szónoklata közben fejlett ki benne az erély és bátorság, mely aztán utóbb cselekvésére, a határozat végrehajtására is kihatott. Hogy erélye, bátorsága súlyegyenbe jusson a gondolattal, az értelemmel, neki azon jóváhagyásra, azon ösztönre, azon telkesítésre volt szüksége, mely a hallgató közönség tapsviharából eredt, válaszúi az általa mondottakra. Midőn ez nem történt, a gyönge idegzet lőn benne uralkodóvá, s tetteit erélytelenség, bátortalanság jellemzé. Már pedig mióta kormányzóvá lett, hiányzott neki a szószék, a nyilvánosság, közjóváhagyás lelkesítő közege. Azóta ő idejének legnagyobb részét dolgozó szobájában, író asztalára görnyedve tölte, dolgozva a fontosabb ügyekben, miket másra bízni nem szeretett, nem igen elégedvén meg mások munkájával; vagy, mi legtöbb idejét vette igénybe, leveleket írogatva a tábornokokhoz azon összekoczczanások, súrlódások, viszályok kiegyenlítése végett, melyek a vezérek közt, vagy azok és a kormány közt mind sűrűbben fejlettek ki. A ki őt reggeltől éjfélig író asztalára görnyedve látá, inkább egy szor-