Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

242 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. jui. Tagadhatlan, hogy a seregben nagy volt Görgey népszerűsége ; de még nagyobb volt Kossuth tekintélye mind a mellett is; hogy azt Görgey ott régtől fogva rendszeresen, minden hatalmában álló módon lerontani ügyekezett. Ha Kossuth a táborban személyesen megjelent s elragadó szónoklatával a sereghez szólott volna: ennek közepette is képes leende Görgeyt, minden népszerűsége daczára, elfogatni s hadi törvényszék elébe állíttatni. A sereg mindenek felett a hazáért lelkesült, hazafiúi érzelmű volt; Kossuth személyét pedig régóta mindenki megszokta már a haza ügyével egybeforrottnak tekinteni. — De ennyire bizonyosan nem ment volna a dolog. Puszta megjelenése a táborban, s nevének varázsszerű tekintélye, s a tiszti karhoz intézendő' pár meleg szó mindent rendbe hozhat, s jelenlétében bizonyosan Görgey sem bátorkodik vala az egész tábornoki kar véleményére alapított rendeletével ellenkezni. És ezt annál biztosabban lehet állítani, minthogy Görgey, bármily ravasz, fondorkodó volt is a távolban, bármily szenvedélyességgel gyűlölte, gúnyolta s gyalázta is Kossuthot háta mögött, jelenlétében mindeddig soha sem mert vele egyenesen szembe szállani; sőt rendesen hízelkedve hunyászkodott meg előtte. Ama bátorságot, melyet, mint utóbb látni fogjuk, Aradon mutatott Kossuth irányában, csak ennek többször tapasztalt gyöngeségéből, erélyesen fellépni nem merő bátortalanságából merítette. Ha tehát most Kossuth személyesen ment volna a táborba: miként a múlt télen, a kápolnai ütközet után, úgy most is könynyen elintézheti a viszályt, engedelmességet szerezhet vala a kormány rendeletének, mely a körülmények közt egyedül volt képes hosszabbítani a nemzet életét s még kedvezőbb fordulatot is adni ügyeinek. Legfölebb talán néhány főtiszt, Görgeynek néhány meghittebb barátja, adta volna be lemondását, mi a haza ügyére semmi fontosabb befolyást nem vála gyakorlandó. Kossuth eré- Azonban ekkor már igen észrevehető volt Kossuthon, ^yatiLa! hogy erélye, melyet a mult év s még a tél folytában is annyi-