Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

228 Kilenozedik könyv. A harcz július közepéig 1849. Jun. kat oly sokáig engedték áltatni, minek főképen Görgey meggy ó'zhetetlen ide s tova utazási hajlamában feküdt az oka." Kossuth ösz- Mialatt e harcz Győrnél vívaték, Kossuth Pesten ösztörekvlT. pontosítási tervekkel foglalkodott, s ennek, mi pótolhatlan kárunkra oly sokáig elmulasztatott, érdekében, írá egyebek közt 28 kán, Bemhez: „ .. .Véleményemet tisztán s nyíltan ki kell mondanom: ha erőnket gyorsan, igen gyorsan egyesíthetjük, a haza meg van mentve ; ha nem, nincs..." Más nap Győr elvesztének hirére, egyebek közt ismét így ír ugyanahhoz: „...Sietve tudatom önnel, hogy a tegnapi győri csata reánk nézve roszul ütött ki, seregeinknek Győrt oda kellett hagyniok. Annál sürgetőbb szükséggé vált, hogy altábornagy úr velünk itt egyesüljön. Ha ezen egyesülés elég gyorsan megtörtént, a haza meg van mentve..." A győri ütközet elvesztének híre a fővárosi közönségben, mely hadseregünk fekvéséről értesülve nem lévén, nem tudta azon körülményt, hogy ott Pöltenberg hadteste egymaga volt csak harczban, — mondhatatlan levertséget okozott, melyet Aradvár valahára sikerűit megvételének ugyanakkor elterjedt híre sem volt képes enyhíteni. A kormányférfiak közt pedig tetőpontjára hágott a boszúság Görgey ellen, ki a haza megmenthetésére múlhatatlanul szükséges s már rég óta megtörténhetett, újabban is annyira sürgetett öszpontosítást mind eddig elmulasztván, hadtesteinket egyenként engedi megverettetni, anyagilag fogyasztatni, erkölcsileg lehangoltatni. A minisztériumnak némely egyes tagjai Görgeyt málékkor egyenesen árulásról vádolták. A többség azonban még nem akart helyt adni lelkében az iszonyú vád önként feltolakodó gyanújának. De bizodalom benne, fővezéri tehetségeiben egyátaljában elveszett a kormány tagjai közt; mert a kik még szándékait, akaratát gyanúsítani vonakodtak, ügyességét, buzgalmát, előrelátó gondosságát kényteleníttettek kétségbe vonni, miket most Damjanics és Aulich tábornokok sem támogattak.