Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Második fVjezet. Az orosz hsdak betörése Magyarországba. 205 kokat gúnyolják, gyalázzák; hol osztrák tisztekkel érintke- ns49. jM. zésbe jöttek, azokat megvetek, s velők nem társalogtak. Ez pedig annál feltűnőbb vala, minthogy a muszkák a magyar fogolytisztek s maga a nép iránt is inkább rokon-, mint ellenszenvet mutattak. Eleinte, midőn még Bártfa s Kassa közt haladtak előre, és azt hitték, hogy a velők szemben lévő magyar hadak száma mintegy 60,000, s azokat magok előtt mégis minden ütközet nélkül hátrálni tapasztalák, elégszer lehetett ugyan ajkaikról gyalázó szavakat hallani a „gyáva rebellisekéről, kik előttök megállni sem mernek. Mihelyt azonban meggyőződtek, hogy e velők szemben lévő magyar hadak száma alig megy többre, mint az ő egy-egy hadtestök előhada; s azon apró csatározásokból, melyek előhadaik s a mi hátvédünk közt történtek, tapasztalták is, hogy nem a bátorság, hanem a kellő szám hiánya okozza hátrálásukat: egészen megváltozott véleményök s indulatuk a magyarok iránt. A magyar foglyokkal emberségesen bántak, a fogoly tisztekkel örömest és barátságosan társalogtak; a magyar pénzjegyeket, mind a mellett is hogy azok a Feldunánál Haynau, az általok megszállott vidékeken Zichy Ferencz császári biztos által eltiltattak s forgalmon kivül helyeztettek, — nemcsak elfogadák s értök a felváltásnál aranyokat s ezüst rubeleket adtak; hanem gyakran osztrák bankjegyek helyett is magyar papírpénzt kívántak. » A rokonszenv és becsülés, melyet az oroszok a magyar fogoly tisztek iránt tanúsítottak, könnyen megfejthető ugyan azon lélektani hatásból, melyet a bebizonyított vitézség, nyert győzedelmek a katonára gyakorolni szoktak, s ennek okát nem szükség valamely rejtett politikai czélzatokban keresni. Hasonló módon fejthetni meg azon lenézést s megvetést is, melyet az oroszok az elébb annyiszor megvert osztrák katonák iránt árultak el, s viszont az osztrákoknak a szégyenérzetből eredt idegenségét a megmentésökre jött muszkáktól; s e miatt szinte nem szükség meghasonlást föltenni a szövetségesek közt.