Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Nyolczadik könyv: Az orosz hadak betörését közvetlen megelözött események
96 Nyolczadik könyv. Az orosz betörés előtti események. 1849. Május, közhivatalt viselt személyeknek kötelességökké tette, hogy illető elöljáróik előtt magokat politikai viseletök iránt igazolják; csak azok maradhatván meg hivatalaikban, kikre az ellenséggel tartás, hozzá szítás be nem bizonyult. Különösen terhelte e vád az ország Pesten székelő fő törvényszékeinek tagjait, kiktől pedig, mint a haza törvényeinek őreitől méltán lehetett követelni a hazafiúi kötelesség teljesítésében nem ingadozó azon elszántságot, hogy a viharos eseményekkel szemközt is tanúsítandják a bíróban igényelt rendületlen jellemet. Midőn az ideiglenes kormány és az országgyűlés az év elején Debreczenbe költözött, Csányi László országos főbiztos január 5-kén a főtörvényszékeknek is kötelességökké tette, hogy a másik két állami hatalommal együtt Debreczenbe költözzenek. Meg kell vallani, hogy a rendelet későn adatott ki: Windischgratz hadai pár óra múlva bevonultak a seregeinktől elhagyott fővárosba; minek következtében a főtörvényszékek az e végett tartott tanácskozásukban, az elköltözés lehetetlenségét adván okul, Pesten maradásukat határozták. Volt néhány tag, ki mindamellett hogy elismerte az ok fontosságát, legalább azt sürgette, oszlatná fel magát a törvényszék, mely törvényesen úgy sem fog az ellenség nyomása alatt működhetni, s ez által óvná meg a birói testületet az idegen katonai uralom kénye alá jutástól. De az indítvány nem találván többségre, a főtörvényszékek együtt maradtak. Rövid időn kitűnt, mily veszélyes volt e határozat a birói függetlenségre nézve. Windischgratz felhívására ugyanis január utolsó napjaiban a törvényszékek tényleg működni kezdének, alárendelvén magukat az ellenség hatalmának. Még szorúltabb helyzetbe jutottak a főtörvényszékek, midőn Windischgratz parancsára, bár ismételt óvás mellett, de mégis tényleg segédkezet nyújtottak levéltáraik megcsonkítására. Jellasics a horvát- és tótországi pereket, melyek a folebbvitel útján e törvényszékeknél léteztek, kiadatni követelte; minek folytában a levéltári igazgató, határozat következtében, száznegyvenhét pert adott át az ellenség megbizottainak.
