Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a füváros elveszte után. 323 Kiss Ernő altábornagy, miként a rendelet mondja, „a bán- 1849. Márcz. sági véres harczok s ütközetekben tanúsított vezéri tehetségei, bajnoki vitézsége s ernyedetlen hazafisága által szerzett érdemeiért"; Vetter Antal, újdon kinevezett altábornagy „a perlaszi sánczok bevétele s az arra következett véres ütközet alkalmával tanúsított vitézsége és vezéri ügyes tapintata tekintetében"; Görgey Arthur tábornok „azon bebizonyított vezéri tehetségei tekintetében, melyek által, az ellenség sokkal nagyobb számú seregeitől környezve és üldöztetve, bekeríttetését mindenkor hatályosan meggátolta és a nagyszerű hátráláson a hazának derék* serege megmentését eszközölte"; Bem József tábornok, „taniísított bajnoki vitézsége és dicső gyozedelmei tekintetében, melyek az ország Királyhágón túli része nagyobb felének kétszeresen történt megmentését idézték elő"; Damjanics János tábornok, az „ördöghidi, alibunári, jarkováczi és tomassováczi sánczok ostromlása és bevétele —; de különösen az utóbbi szolnoki véres ütközet és Szolnok bevétele alkalmával tanúsított vitézsége és vezéri tehetségei tekintetében" ; Perczel Mór tábornok, „a Róth táborának elfogása és a fridaui ütközet alkalmával tanúsított vitézsége tekintetében"; és Guyon Richárd ezredes, „Manswörth ostromlása és bevétele, a nagy-szombati véres ütközet, valamint a branyiszkói hegy ostromlása és bevétele alkalmával tanúsított oroszláni vitézsége tekintetében." Mind a heten az érdemjel második osztályával diszesíttettek fel. A jelenlévő Vetter, Görgey és Perczel vezérek mellére maga a kormányelnök tűzte a babérkoszorú közepén díszelgő nemzeti kettős keresztet; Kiss Ernőnek a ház elnöke egy küldöttség élén vitte meg az érdemjelet, a távollévőknek utóbb küldetvén meg. 21*