Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

62 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- 0kt- helybeli magyar nemzetőr csatlakozott. De ezekhez még idején érkezett meg Ó-Becséről Damjanics vezérlete alatt egy csapat honvéd és néhány huszár két ágyúval, kiket az ott vezénylő Fack ezredes, mihelyt a szerbek támadásáról értesült, a Tiszán át Franyovára szállított, mely helység majdnem érintkezési közelségben áll Török-Becséhez. A vezényletet a magyar had felett, Csuha alezredes vette át. A szerbek, mintegy háromezren, nyolcz ágyúval oly hevesen rohanták meg a várost, hogy a mieink a város széleiről az annak belsejében készült sánczok és torlaszok mögé kényteleníttettek vonulni. A benyomult ellenség e sánczok ellen több ízben, de mindig sikeretleníü, intézett támadást; utóbb pedig az eredménytelen harczot megunván, rabláshoz s gyujtogatáshoz fogott. Rövid idő alatt a városnak általok megszállott részét lángtenger borítá, mi azonban vesztökre vált. A helybeli nemzetőrség, vagyonát ekként megemésztetni látván, a boszu dühével rohant ki a torlaszok mögül, s a vásárhelyi nemzetőrségtől támogatva, oly erővel támadá meg a jobbára rablásnak eredt szerbeket, hogy ezek, számos társaik eleste után, a városból kivonulni kényszeríttettek. Ezen pillanatban érkezett meg Damjanics vezérlete alatt az Ó-Becséről küldött segély, mely aztán a visszavonuló szerbeket, makacs ellentállás után, rendetlen futamlásra kényszerítette. Az ellenség a harczban és futásban mintegy kétszáz halottat vesztett. A mieink, fedett helyzetűkben igen csekély veszteséget szenvedtek : a holtak és sebesültek száma alig ment húszra. Ezen utóbbiak közt volt Kürscher, a csongrádmegyei nemzetőrök derék őrnagya is, ki a harczban szép példáját adta rendíthetlen bátorságának. A legénység soraiban a diadal érdeme kivált a helybeli s a vásárhelyi nemzetőröket s a Turszkyak félszázadát illeti. Ez utolsók közül tizenöten nyertek arany érmet. A nemzetőrök mindazáltal a csatában kiérdemlett dicsőséget nem kevéssé homályosították el az által, hogy az ellenség megfutamítása után a helybeli szerbekre rohantak, és közűlök számos ártatlant — mert a lázadásra hajlók már rég átszöktek a csurogi