Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

OTODIK FEJEZET. A függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó kül- s belviszonyok. Buda megvétele. A függetlenségi nyilatkozat a magyar nemzet ünnepélyes ellenmondása s óvástétele volt azon kényuralmi határozatok ellen, melyekkel a fejedelmi ház, a múlt évi október kezdete óta a folyó évi márczius 6-káig közzétett nyilatkozványaiban, a háromszáz éves szerződések ellenére, a nemzet ősi alkotmányát, törvényeit s történelmi jogait, magát államéletét s nemzeti lételét megsemmisíteni szándékozott. Midőn a törvényhozó testület a nemzeti államélet Rubiconját átlépte s azon térre ment át, honnan az elhagyottra önkényt visszatérnie többé nem lehetett, azon kecsegtető reményben élt, hogy az ige testté válandik, s a szóval kimondott függetlenséget tényleg is sikerülend megalapítani. E végre, a belső erőfeszítés mellett mindenekelőtt kívánatos lőn, hogy azon nemzetek, melyek a népeknek önmagokkal s magokról való rendelkezési jogát főalaptörvényökűl fogadták el, rólunk kedvező véleményt ápoljanak, s a népszabadság solidaritásának elvét reánk is kiterjesztvén, fiatal önállóságunkat elismerésök erkölcsi segélyével támogassák. Európa népei, bár eddig hazánkról, a közvetlen közlekedés lehetetlensége miatt, jobbára csak a bécsi hírlapokból merítették ismeretöket, mind nagyobb figyelemmel kezdik vala