Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Negyedik fejezet. A második felelős minisztérium alakítása. 565 tátott a kormány élére; ki aztán lassanként s alattomosan i849. Máj. ugyan, de annál biztosabban egyengette magának az útat a császári kényuralomra. Az angol kormány, mely a franczia socialismus küzdelmei következtében az európai béke felforgatásától tartott, elvileg gyűlölte a demokratikai respublikát. Es még inkább megeró'síté e kormányt e gyűlöletében az, hogy Németországban is, hol csak a forradalom kitört, a respublikái kormányforma kiáltatott ki, minek következtében a socialismus és communismus, többé kevésbbé, itt is mindenütt felütötte fejét. Attól lehetett ezeknek következtében tartani, hogy a magyar forradalom is, ha kormánya respublikainak jellemzi magát, könnyen oly színben tűnhetik fel Európa előtt, mintha a socialismus Magyarországban is jelentékeny szerepet játszanék a forradalomban; ámbár itt, annak dajkája, a proletárius osztály, még nem létezvén, maga a socialismus is egyedül nevéről, mint külföldi növény ismertetett, elemei pedig forradalmunkban teljesen hiányoztak. Ártalmas volt pedig, Magyarországnak ily színben előtűnni Európa szemeiben, melynek rokonszenvére méltán számolhatott is, szüksége is volt. Oly vérmes reményekkel igen kevés enthusiasta táplálta ugyan magát, hogy Angol- vagy Francziaország egyenes segedelmet nyújtson nekünk; mire egyébiránt, ha csak az osztrák dynasztiával van dolgunk, szükségünk sem lett volna, elegendő erőt állíthatván ki magunk is, ténynyé emelni a függetlenségi nyilatkozatot. Azt azonban a népszabadság érdekében méltán várhatta nemzetünk a szabadság elveit védeni szokott Angol- és Francziaországtól, hogy az orosz interventio ellen, mely a függetlenség kinyilatkoztatásakor már elhatározva létezett, s miről, bár hitre nálunk még nem talált, mind sűrűbben szóltak a külföldi lapok, — saját érdekeiknél fogva, hatalmoknak egész súlyával tiltakozzanak. De ezen erkölcsi segedelemre is balgaság leende számítani, ha a külhatalmak rólunk akként vélekednek, hogy a mi forradalmunk iránya sem más, mint a respubli-