Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Negyedik fejezet. A második felelős minisztérium alakítása. 561 A minisztérium, megalkotva lévén, a képviselőházban is49. Máj. haladék nélkül elfoglalta padjait; és Szemere Bertalan, elnök- A minigzte_ miniszter, egy nagy hatású programmal köszöntött be a "um fellépte; Szemére felnemzeti gyűlésben. A hatás azonban igen különböző volt a tűnő beszéde, képviselők soraiban. Kik a függetlenségi nyilatkozathoz őszintén ragaszkodtak, jobbára nagy tetszéssel fogadták a beszédet. Voltak azonban ezek közöl is többen, kik az ellenzékkel egyetértve, azt nagyon gáncsolták. Sőt magát a kormányzót s a többi minisztereket is meglepte a beszéd; nem mintha avval, elvileg, egyező véleményben nem voltak volna; haném mivel az előleg senkivel sem közlött programmban oly dolgok mondattak, melyekről szintúgy, sőt még sokkal inkább kétségbe vonható vala, mint a függetlenségi nyilatkozatról, vájjon alkalmas-e az idő azokat most elmondani? Azon fontos okok közöl, melyek a függetlenség kinyilatkoztatását már most a szükségesség színében tűntethették elő, az e programmban mondottak mellett egy sem harczolt. Felötlő volt tudniillik e beszédben, hogy Szemere az új kormányt demokratiai, respublikái és forradalmi irányúnak jellemezte. Abban, hogy az új kormányt demokratiainak és forradalminak állította, alig volt, ki megütközhetett, miután a demokratiai elveket már az 1848-ki pozsonyi törvények uralkodókká tették az alkotmányban; a forradalmi jellemet pedig maga az ország rendkivűli állapota igazolta. A respublikái irányt mindazáltal már most kimondani sokan nem tartották tanácsosnak, bár azt az elnökminiszter akként magyarázta, miszerint a kormány úgy fogja intézni az ország ügyeit, hogy, ha idővel, midőn majd a kormányforma a körülmények tekintetbe vételével végkép elintéztetik, a választás respublikára esnék, ennek elemei s alapjai már feltaláltassanak a nemzet új institutióiban. Nem tagadhatni, a respublikánusok száma ez időben már nagygyá nőtt az országban; s ezek lőnek mintegy vezérei a közvéleménynek. Azok is hallgatással tűrték tehát Szemere beszédét, kik egyébiránt republikánus elvűek nem voltak, Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. gg