Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

558 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Máj. ott játszhata, egy másod rangúval cserélni föl a kormányban; most kevesbbé mint valaha érzett magában hajlamot, lemondani azon hatalomról, melyet neki fővezéri állása és tiszti karának csatlakozása adott a seregben. Hallván Ludvightól, hogy Kossuth, az ő ellenzése daczára is kimondatta a fejedelmi ház trónvesztettségét, az első pillanatban szinte dühösségre fakadt. „Ti tehát egyátaljában el akarjátok, úgymond, veszteni a hazát? Azt hiszitek talán, hogy, ama függetlenségi nyilatkozat komédiájával Debreczenben, megveritek az ellenséget? Bizonyára megérdemelnétek, hogy benneteket egy pár zászlóaljjal szétkergesselek, mire egyébiránt egy zászlóalj is elég lenne. Miután a veszélyből kibújtatok, most már annyira felfújjátok magatokat, hogy bőrötökbe sem fértek. Teremtsetek inkább fegyvert s újonczot. Nem eléglitek még az osztrákot, a ráczot, az oláht, az erdélyi szászt, a horvátot? Még az oroszt is nyakunkra akarjátok hozni, s ha evvel megmérkőztünk, aztán a poroszt is? Csoda, hogy mindjárt egész Európának nem üzentetek háborút. A kinek a vére fölötte heves, jó'jön az ide, a harcztűzbe; de a szószékről persze könnyebb viselni a háborút. Azt mi jól tudjuk, tudja az utolsó honvéd is, hogy nem azért verjük az osztrákot, mivel őt szeretjük; de az ellenséget soha sem szabad megvetni, még kevesbbé ingerelni. Mire való a monarchia és respublica közti kérdést erőszakkal a szőnyegre hozni? Mire való, az ellenségnek új erőt, új ürügyet adni, őt a kétségbeesés harczára hívni fel? S a ti trónvesztettségi kijelentéstök még a merész tett érdemével sem bir. Miért nem mondtátok azt ki az elmúlt deczemberben vagy januárban. Akkor legalább azt mondhatta volna a világ: ezek bátor, elhatározott férfiak! De most, míg én az ellenséget űzöm, s nem engedek neki időt, Debreczenbe pillantani, ti a háttérben lármáztok! Egre földre kértem Kossuthot, ne legyen elbizakodó, elhamarkodó ; ő megígérte, s íme így tartja meg szavát! Vagy nyerünk-e evvel csak egy fegyvert is? Ha Amerika tán elismeri is függetlenségünket, el fogja-e az ijeszteni