Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Negyedik fejezet. A második felelős minisztérium alakítása. 549 April utolsó napjaiban a miniszterjelöltek végre nagy 1849. Aprii. részben együtt voltak Debreczenben. Szemere mind a többség, mind az ellenzék tagj aival, kik közt több személyes barátokat számlált, több magán tanácskozmányokat tartott a fenforgó kérdésben. E kérdés ugyanis nem kevesbbé érdekelte a jövendő minisztériumot, mint az országgyűlést; miután nem csak a felségi jogok gyakorlata, hanem a fölött is kellett határozni: miképen osztassék föl a kormányhatalom a kormányzó és a minisztérium között? A rendkívüli körülmények közt, melyekben gyakran rendkívüli szabályokhoz kellett nyúlni, ily szabályokat a közbizodalommal leginkább dicsekedhető kormányzó hozhatott legkönnyebben, ki egyébiránt is kijelentette, hogy hivatalából sine curát alkotni nem akarván, egyenes, intézkedő befolyást kíván a kormányhatalom gyakorlatában. Már pedig az alakuló minisztériumnak is ügyelnie kellett, hogy miután vállait szinte nyomni fogja a felelősség terhe, a kormányhatalom gyakorlatában meg ne semmíttessék a kormányzói hivatal által, s ne szoríttassék azon térre, hogy ennek csak végrehajtó biztosává sülyedjen, a felelősségben pedig vele mégis osztozzék. A kérdés minden tekintetben kényes, megoldása pedig, kivált a mennyire a hatalomnak és felelősségnek a kormányzó és a minisztérium közti megosztását illette, nehéz volt. A kijelölt elnökminiszter természetesen oda dolgozott, hogy a kormányzó mennél szűkebb, legalább mennél határozottabb korlátok közé szoríttassék; és miután a dolog természete szerint a határvonalt szigorún kitűzni teljes lehetetlenség volt: legalább azon mód, melylyel a kormányzó a reáeső hatalomrészt gyakorlandja, adjon némi biztosítást a minisztériumnak az iránt, hogy annyi függetlenséggel birand, mennyit felelőssége okvetetlen megkíván. Mi alatt Kossuth a kijelölt minisztériummal e tárgyban tanácskozék, a kérdés másik oldalára nézve mind nagyobb feszültség támadt a kormányzó és az országgyűlés között. Kossuth azt hitte, hogy a képviselőkkel eddig tartott tanács-