Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Negyedik fejezet. A második felelős minisztérium alakítása. 547 nem határoztatott el, s későbbi tanácskozásnak tűzetett ki J849. Aprii. tárgyául. Az april 20-kai ülésben, Kubinyi Ferencz képviselő indítványára, előlegesen annyi határoztatott meg, hogy a kormány, tehát a kormányzó és miniszterek egyaránt hűségesküt mondjanak az országgyűlés előtt, kötelezvén magokat, hogy a törvényeket mind magok megtartják, mind mások által megtartatják. Az esküforma megállapítása az osztályok tanácskozmányaira bízatott. A kormányzó értesülvén, hogy e tárgy magán körökben sokfélekép vitattatik, e tanácskozmányokat megelőzve, az april 22-kei ülésben figyelmezteté a képviselőket, hogy az esküforma tárgyalásánál minden esetre tekintettel legyenek az ország rendkívüli körülményeire s a forradalmi időkre, melyekben követelni nem lehet, hogy az ezen átalános kifejezéssel: „esküszöm a törvényekre" tétessék le. „Mind magam, úgymond, mind a kiket a reám bizott hatalomnál fogva miniszterekké nevezek, az esküt kétségtelenül szent dolognak tartjuk, melyet a szó legszorosabb értelmében meg kell tartani ; s ha most, midőn forradalmi időket élünk, arra akarnak minket kötelezni, hogy Verbőczy törvényeinek korlátai közt mentsük meg a hazát, akkor ezen kötelességet el nem vállalhatjuk Azt hiszem, esküt kell tenni, s ha valaki tesz olyasmit, mi a hazára ártalmas, felelni kell neki. De én a felelősséget tágabb értelemben veszem, s azt tartom, hogy a körülményekre kell figyelmezni." A többség, tekintetbe vévén a forradalmi körülményeket, melyek közt a kormányhatalom körét káros következmények nélkül igen megszorítani nem lehet, teljesen megnyugodott Kossuth kijelentésében, s csak az ország függetlenségének és épségének megtartására kívánta megesketni az új kormányt. Voltak azonban többen, kivált az ellenzéki párt tagjai közöl, kikben Kossuthnak e kijelentése aggodalmat ébresztett. Arra magyarázván szavait, mintha ő a végrehajtó hatalom gyakorlatának épen semmi korlátokat nem akarna vettetni, s 35*