Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 545 nevezendő minisztereknek személyes felelősségűk és szám- 1849. Aprii. adási kötelezettségök mellett kormányozni. „Es e határozatainkat adjuk tudtára a mívelt világ minden népeinek azon erős meggyőződéssel, hogy a magyar nemzetet, mint a független, önálló nemzetek sorában egyik testvéröket, azon barátsággal és elismeréssel fogadandják, mely barátságot és elismerést a magyar nemzet nekik ezennel általunk felajánl. „Es adjuk tudtára Magyarország s a vele egyesűit Erdély és a hozzá tartozó minden részek és tartományok lokasainak azon kijelentéssel, hogy az említett egy és oszthatatlan magyar álladalom minden hatóságai, városai, községei, kerületei, megyéi és polgárai, — szóval, minden egyesek és testületek a trónvesztett Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház iránti hűség s engedelmesség kötelességei alól teljesen és tökéletesen föloldva vannak; sőt attól a nemzet nevében eltiltatnak; s mind az, ki a nevezett házból netalán a királyi hatalom bitorlójául fellépni merészkedő egyént tanácscsal, szóval vagy tettel gyámolítaná, honárulási bűnt követ el. „Mely határozatunknak életbe léptetését s köz hírrétételét a magyar álladalom kormányának meghagyván, azt minden e végre szükséges hatósággal ezennel fölruházzuk, s a rendeletei s intézkedései iránti törvényes engedelmességre a nemzet nevében minden honpolgárt kötelezünk. „Kelt Debreczenben 1849-kiapril 19-kén tartott nemzeti gyűlésünkből. „A magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendéi s képviselői. B. Perényi Zsigmond a felső ház másodelnöke, Almásy Pál a képviselő ház alelnöke, Szacsvay Imre jegyző." Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 35