Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 541 a magyar alkotmány fenntartására esküt tenni ajánlkozik, a isto. Aprii. magyar nemzet semmit sem késett volna, őt, mielőtt kezét polgárvérbe mártotta, diplomatikai kötések alapján királyának fogadni s Sz.-István koronájával megkoronázni. „De ő megtagadva mindent, mi isten és ember előtt szent, nemcsak erre nem ajánlkozott, sőt inkább kivetkőzve az ifjú kebel romlatlanságából, első szavával kikiáltotta, hogy Magyarországot, melyet ő, a lázadó, lázadónak mert bélyegezni, fegyverrel hódítandja meg, s hogy élte feladatának ismeri, azt ezred év óta fenntartott önállásából kivetkőztetve, az osztrák birodalomba beolvasztani. „Es szavát, amennyire tehette, igyekezett is rettenetesen beváltani. Reáküldte Magyarországra Windischgrátz teljhatalmú helyettesének vezérlete alatt álló seregét s egy úttal Galiczia és Styria felől az országot külön seregekkel megtámadtatá. „A magyar nemzet védelmezé magát a reámért halál ellen. De mert ennyi ellenség ellenében, s benn az országban vandal lázadóktól zaklatva, még egész védelmi erejét ki nem fejtheté, eleinte hátrálni vala kénytelen; s hogy a fővárost a prágai s bécsihez hasonló szerencsétlenségtől megmentse, s e jobbra érdemes nemzet sorsát készületlenül egy ütközet koczkájára ne tegye, elhagyta magát a fővárost is, s az országgyűlés és nemzeti kormány múlt január elején Debreczenbe tétetett át, az igazságos isten segedelmébe s a nemzet erejébe vetett azon biztos reménynyel, hogy a főváros elhagyásával a nemzet nem fog elveszni. „Es hála Istennek! nem veszett el! „Azonban még ekkor is megkísérté a békés kiegyenlítést; követeket küldött a hitszegő dynasztia fővezéréhez; de ő kevély elbizakodással az alkudozást elutasítá, a magyar nemzettől feltétlen megadást mert követelni, az ország békeköveteit az Olmützbe menetelben meggátolva, letartóztatta; sőt azok egyikét, a volt miniszterelnököt fogságra vetette; s megszállván az elhagyott fővárost, ott a hóhér bárdjával zsar-