Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 539 mányok hadiparancsnokai, Magyarországba beütni s combi- 1849. Aprii. nált hadimunkálatokkal a pártütőket gyámolítani. „Es megtörtént a beütés kilencz oldalról, míg benn a hazában felizgatott népségek polgárháborúja dühöngött. Mindnyája között legkeservesebb az erdélybeni támadás; mert ez által Erdélynek Magyarországgali tökéletes egyesülése, — mely 1791 óta sürgetett közóhajtás volt, és amely a múlt évben előbb a magyar s csakhamar az erdélyi országgyűléseken hozott, s az uralkodó által szentesített törvényeknél fogva úgy lőn valósággá, hogy az 1848-ki július 2-kán megnyílt magyar nemzeti gyűlésen Erdély összes képviselői s köztök a szászok is megjelentek, — erőszakosan felbontatni megkísértetett. Sőt Erdélyen a hitszegő osztrák vezérek nem elégelték a rendes sereggeli hadviselést, hanem a pártütő szászok által gyámolíttatva, fellázították az oláh népességet, mely a törvény által neki ajándékozott szabadság ellen fellázadva, barbár vandalismussal gyilkolta, kínozta a védetlen magyar lakosokat; nem kímélt sem nőt, sem gyermeket, sem gyámoltalan öreget; s rommá égették és felprédálták a legvirágzóbb városokat és falvakat, s köztök N.-Enyedet, Erdélyben a tudományok egyik székhelyét. „De a magyar nemzet annyi árulástól, erőszaktól s veszélytől környezve, bár fegyvertelenül, készületlenül, kétségbe nem esett jövendője felett. „Önkénytesekkel s népfelkeléssel szaporítá csekély rendezett erejét; s az igazság érzetéből merített hazafiúi lelkesedéssel pótolván a gyakorlat hiányát, a pártütő horvát tábort megverte, s miután vezérök az ütközet után nyert fegyverszünetet arra használta, hogy becsületszavát szegve, vert seregével az éj sötétében megszökött, az országból kikergette. Egy másik, több mint tízezernyi serege pedig körülkerítve, vezérestül együtt utolsó emberig elfogatott. „A vert sereg Bécs felé futamodott, s V. Ferdinánd király annyira vetemedett az erkölcstelenségben, hogy annak vezérét, a megvert, megfutamlott pártütőt, Magyarországon, a
