Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 527 A nagy fontosságú okmány szövege következő: 1849- APril„A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata. „Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve, minden hozzátartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló, független európai státusok sorába igtatjuk, s a Habsburg-Lothringen házat isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük, ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté. „Háromszáz esztendeje múlt, hogy a magyar nemzet szabad választás által az osztrák házat két oldalú kötések alapján a királyi székbe emelte. „És e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada. „Isten ez országot a jóllét és boldogság minden elemeivel megáldotta. Közel 6000 négyszögmértföldnyi területe sokszerű bőségben van elárasztva a felvirágzás forrásaival; 15 milliónyi népe keblében hordja az ifjú erőt és fogékonyságot, hogy Európa keletén a népszabadságnak és civilizatiónak hatalmas tényezője s Európa békéjének, mint hajdan őre volt, úgy jövőben biztosítója legyen. „Soha egy dynasztiának hálásabb feladat nem jutott az isteni gondviseléstől, mint jutott a Habsburg-Lothringeni háznak Magyarországon. „Elég volt volna nem akadályoznia természetes kifejlődését: s most Magyarország a legvirágzóbb országok közt állana. „Elég volt volna nem irigyelnie a mérsékelt alkotmányos szabadságot, melyet a nemzet egy ezredév viszontagságai között féltékenyen megőrizgetett, s királyai iránt a példátlan