Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 517 hízelegni a nemzeti hiúságoknak, a nemzeti nagyság és dicső- 1849. Aprii. ség hangzatos szavaival útat nyitni a tömegek szivébe. Mindebből eléggé meglehet fejteni, hogy a képviselők s a nemzet nagy többsége megelégedéssel, sőt örömmel és lelkesedéssel fogadta a függetlenségi nyilatkozatot. Kossuth indokolása szerint szinte közvéleménynyé vált, hogy a nemzet méltósága s becsülete, nem kevésbbé mint a közmorál érzete múlhatatlan elégtétel gyanánt kívánja azt válaszúi a márczius 4-kei s 6-kai manifestumokra. Mindazon ármányok és fondorlatok, mindazon árulások és hitszegések emlékezete, melyekkel a nemzetet legbecsesebb javaitól, alkotmányos jogaitól, kormányzati függetlenségétől, sőt magától állami életétől megfosztani törekedtek, az ő ékesszólásának erejével tömbesitve s előadva, oly hangulatba helyezték a nemzetet, hogy annak nagy többsége szinte erkölcsi szükségét érezte az ilynemű válasznak, mely szenvedett sérelmeinek visszatorlásáúl szolgálna; s a felizgatott indulatok hevében a nagy rész kimondta volna e választ talán még akkor is, ha látnoki szemmel pillanthat vala be a közeljövendő titkaiba. E többség, az országgyűlésen s azonkívül, valamint önfenntartási s becsületbeli kötelességnek tekinté az igazságtalan megtámadtatás ellen magát, hazáját, alkotmányos jogait és szabadságát, őseinek összes örökségét a harczmezőn fegyverrel védeni; s valamint, ha mindezekről védelem nélkül, gyáván lemondana, meggyalázni vélte volna önmagát: szintoly becsületbeli kötelességének tartá a márczius 4-kei s 6-kai manifestumok által szenvedett jogsérelmet, a függetlenségi nyilatkozattal torlani vissza. Kossuthnak indokolása szerint a többség azt hitte, nemzeti becsülete igényli, hogy midőn a dynasztia ama százados szerződéseket, melyek az ő trónjának is szintúgy alapjai, mint a nemzeti jogoknak biztosítékai, önkényesen szétszaggatta: ezt tényűl fogadva, ama kijelentésre, hogy a történelmi alkotmányos Magyarország többé nem létezik, a maga részéről viszont kinyilatkoztassa, hogy az élni akaró Magyarország a
