Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
Harmadik fejezet. A függetlensági nyilatkozat. 507 kell mondanunk, hogy az ausztriai ház a magyar nemzet i849. Apni. elleni fegyverfogása által elszakítván a közte s köztünk fennálló kapcsolatot, Magyarország uralkodására méltatlannak nyilváníttatik, s örökre számkivettetik; úgy más részt meg kell mondani Európa népeinek, hogy midőn kényszerítve voltunk önvédelmünkre fegyvert fogni, s az annyi veszélyek közt vívott harcznak ezen gyümölcsét elidegeníthetlen természeti jogainknál fogva magunknak decretáljuk: Európa népei irányában a békét és barátságot óhajtjuk, s tisztelni fogjuk minden nemzetnek jogait; de megkívánjuk, hogy a mieinket is tiszteljék. „Mert némely hatalmasságok már ismét hozzá kezdenek nyúlni azon taktikához, melyet régóta szoktak követni, hogy elérjék diplomatiai ármányok utján azt, a mit fegyverrel nem tudtak elérni. Congressust részint kezdettek, részint tartani szándékoznak a végett, hogy az 1815-ki bécsi congressus alkalmával megállapított elvek alapján rendelkezhessenek a nemzetek fölött, melyek igazságos önvédelmökben vérzenek az önkény ellenében. Akarnak rendelkezni a nemzetek fölött, mint rendelkezik a majoros a nyáj fölött, ide s amoda csapva, darabolva és szakítva szét országokat vagy kapcsolván össze elemeket, mintha a nemzetek semmik nem volnának, mint allodiumok, melyek fölött a congressus osztozhatik. „Nekünk, uraim, el kell foglalnunk Európában azon állást, hogy valahányszor az európai nemzetek hatalmainak képviselői nem saját ügyök, hanem Európa ügyei fölött akarnak intézkedni, rólunk nélkülünk senki ne intézkedjék; hanem szavunk legyen azon kapcsolatnak kérdésében, mely köztünk s a civilisált Európa többi népei közt fennáll, s melyet a jognak, méltányosságnak és barátságos békének alapján a civilisatio előmozditásával összekötve fentartani legforróbban óhajtunk." (Helyeslés.) „Tehát mind a jog, mind a hazafiúi kötelesség, mind a körülmények állása, mind a hadsereg iránti méltányosság, a mely hadsereg megkívánhatja már, hogy a nemzet egyszer