Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 503 zasztóságokkal volt összekötve, minőket alig ismer az újabb iM9. Aprii. korban a história. S a király s az ő házának tagjai, az egyik nyilatkozványt a másik után küldöttek, hogy ekként s akként roszalják a pártütést; hogy parancsolják, térjenek vissza a törvény s magyar minisztérium iránt engedelmességre; és mig nekünk, jó bolondoknak, kik a minisztériumban valánk akkoron, e port szemünkbe szórták, míg mi lehetlennek hittük az árulás azon nemét, hogy midőn egy király s annak családja kárhoztat valamit s bűnnek mond, azt a bűnt tettekben minden hatalmával gyámolítsa: addig azon pártütőknek küldöttek fegyvert, biztatták csókokkal, küldöttek pénzt, küldöttek ausztriai tiszteket, szóval mindent a magyar nemzet elleni háborúnak folytatására; miszerint a nemzet ereje önmaga keblében szerteszakgatva leendvén, ő aztán a maga császári seregével, mint a gyönge bárányra lecsapó sas, egyszerre semmivé tehesse a nemzetet! r „Es e képmutatás annyira ment, hogy önöket magokat, uraim, tiszelt képviselők, a király a végett hívta össze, hogy teremtsenek katonai erőt s pénzerőt a kormánynak a végett, hogy azon lázadást s pártütést, melyet ő s királyi családja leghatározottabban kárhoztatott, mennél előbb legyőzzék, s Magyarországban a békét s a királyi esküvel szentesített törvények tekintélyét helyreállítsák. Ez az alapja önök együtt létének. De míg minket együvé összehívtak, csak azt lesték, hogy érkezzék meg az idő, midőn biztosan betörhet Jellasics az országba; s nyomban a császári ótalom nyilt paizsa alá vette őt az ausztriai ház. A pártütő kedves emberré vált, sőt annak, kit honárulónak bélyegzett egynehány nappal előbb, kezébe akarta letenni a Magyarország feletti hatalmat, s a magyar polgárok élete s vagyona feletti önkényes zsarnokoskodhatást. Mert azt gondolá hogy, ha mi a ráczokkal nem tudunk elkészülni Sz.-Tamásnál, az ott fenforgott árulások miatt: a betört Jellasicscsal annál kevésbbé fogunk megmérkőzhetni. Mert nekünk minden kísérteteken keresztül kellett mennünk: s így keresztül mentünk saját hazánkfiai árulásá-