Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Második fejfzet. A bács-tiánsági tavaszi hadjárat. 479 tömegekben nyomult ki Jarkováczból és Uzdinból; mielőtt 1849. Máj. azonban egyesülhettek volna, Perczel mind a két csapatot egyszerre megtámadta, s több órai heves harcz után, előbb Jarkováczról, aztán Uzdinból is megszalasztotta. Az ellenség két felé oszolva, rendetlen futásban keresett menedéket. Nagy része, kivált a felkelt ráczság, a végvidéki katonaságtól elválván, a szomszéd helységekbe s onnan haza szállongott; a vég- 1 vidékiek pedig Opovánál a Temesen átkelvén, a Dunához futottak s ott a számukra készen állott gőzösökön és dereglyéken Belgrádba menekültek. Bene alezredes egy dandárral Opovára küldetvén, ott, mint már elébb Uzdinnál is, a rácz földnépből sok ezerét talált, kik a végvidékiektől a Temesen át nem bocsáttatván, nejeikkel s gyermekeikkel több ezer kocsin épen menekülni szándékoztak. Szánandó volt ezen elcsábított néptömeg állapota: több napon át, jobbára éhezve futottak a szerb táborral, annak fegyvereitől remélve oltalmat; és most, midőn Bene dandára által megszoríttattak, honvédeink előtt térdre hullva könyörgének kegyelemért; a nők és gyermekek siránkozva esdekeltek férjeik s apáik életéért, átkozva a császáriakat, papjaikat s az izgatókat, kik által e nyomorra juttattak. Perczel már Uzdinnál, az ott elfogott tömeg iránt kiadta a rendeletet, mely szerint bántatlanul, podgyászaikkal együtt lakjaikba utasíttattak. Hasonló történt az Opovánál talált tömeggel. Két nap múlva a diadalmas vezér egy dandárral Pancsovára vonult, hol, miután a szerbek Belgrádba menekültek, a németajkú lakosoktól nagy lelkesedéssel fogadtatott. Még itt is több ágyút, számos fegyvert, lőszertárszekeret s egyéb hadi eszközöket, nagy mennyiségű élelmiszert és ruhaneműt talált felhalmozva. A rácz lázadás ekként a bánságban is elfojtatván, még csak a természeti fekvésénél fogva erős titeli háromszögben talált menedéket. A megrémült és szerte bujdosó szerb népnek kegyelem hirdettetett, kötelességéül szabatván, hogy nyolcz nap alatt elhagyott Inkjaiba visszatérjen.