Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Második fejezőt. A b ács-bánsági tavaszi hadjárat. 473 vitéz szegedi önkénytesek élén, zászlóval kezében, ismét első iw9. Aprii. volt a sánczokon, melyekre zászlaját azonnal ki is tűzvén, az őrség három ágyuját az első rohamban elfoglalá. A diadal ez által el lőn döntve részünkre. Mialatt Földváry vitéz csapatával az őrséget visszanyomta, a sánczokba mind többen behatoltak s a veszteségei által elcsüggedt ellenséget, ki nyolcz ágyút, ezek közt egy 18 fontosat, számos fegyvert és lőszert hagyott hátra, Titel felé űzték. Ha ekkor Perczel nyomban egész seregével utánok ered, velők együtt érkezhetett volna be a széles mocsárok által védett titeli fensíkra s azt, a legyőzött szerbek mondhatatlan zavarában, tán minden további ellentállás, mindenesetre pedig nagyobb veszteség nélkül hatalmába kerítheti, s vele az egész Bácskát meghódíthatja vala. De ő csak Zsablyáig üldözteté huszárai által a futamlókat. E mulasztás miatt utóbb még sok embervér folyt Titel körül; és miután a szerbek időt nyertek magokat rendbeszedni, a bánságból s Szerbiából e zugolyba újabb csapatokat bevinni s az oda vezető töltéseket megerősíteni, Perczel minden erőködései daczára sem lőn képes azt utóbb elfoglalni. Az ellenség folytonos üldözése helyett Perczel más nap Csurogra ment s csak három nap múlva jelent meg ismét Zsablya előtt öszpontosított hadával, Titel bevételét megkísértendő. Hogy jobb szárnya is fedve legyen, ugyanaz nap (april 11-kén) a péterváradi őrség egy osztályát Kátyon keresztül, hol az egy erős ellenséges csapatot megvert, szinte magához rendelte. De a szerbek a nyugalom e napjaiban derekasan elkészültek Titel védelmére. Theodorovics kikindai táborából ez idő alatt több zászlóalj ment át a Tiszán Titelre; s megérkezett oda a vitéz Knicsanin szerb tábornok is jelentékeny Szerbián csapatokkal, minél fogva a harczosok száma Titel körül mintegy 9—10 ezerre szaporodott; a mosszorini és villovói keskeny hosszú töltések, melyeken a tavaszi áradások következtében egyedül lehetett a széles mocsárok közt a titeli fensíkra jutni, sánczokkal erősíttettek meg; szóval a szerbek telje-