Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Második fejezet. A bács-bánsági tavaszi hadjárat. 469 megjelenése Pétervárad előtt megrettentett, ismét számosan ISID. Márcz. kezdének gyülekezni a római sánczi, szenttamási és zombori táboraikban. Pétervárad ormairól Szerémségben, a nagy római sánczok hosszában s a Duna mentében füstoszlopok látszának emelkedni az ég felé, mind meg annyi jelek, melyek veszélyes időkben a rácz lakosságot arra intették, hogy elhagyott táboraikba siessenek. Követség ment Szerbiába is, mely a veszélyt hirűl vinné és Knicsanint a szervián sereggel fenyegetett rokonaik segedelmére hívná, ki aztán april első hetében bár kisebb haddal, mint az előtt, ismét megjelent a csatatéren. Perczel tehát, mielőtt a szerbek táboraikba nagyobb számmal gyülekeznének, Szent-Tamást bevenni szándékozván, pár nap múlva visszatért kiskéri táborába, s azt márczius 31-kén Verbász felé indította. A következés tanúsítá, mily hasznos volt a hadjárat gyors folytatása. A szerbek ugyanis idő közben már oly nagy számmal gyűltek össze, hogy elég erősöknek vélték magokat megkísérteni, Perczel összeköttetését Szabadkával elmetszeni s átkelését a bácsi csatornán meggátolni; mi végett őt, midőn seregei Verbászra érkeztek, Kula és SzentTamás felől egyszerre két oldalról támadták meg. A harcz azonban csak kevés ideig tartott; s miután elébb a kulai, utóbb a szent-tamási had is megszalasztatott, minden további háborgatás nélkül átkelt a csatornán, s Kulán táborba szállott. A magyar és német helységek itt csoportosan küldék hozzá követeiket, örömüket jelenteni a magyar had megjelenése fölött, és szerencsét kívánni a magyar fegyvereknek. Még a sztapári, erősen elsánczolt ráczok is kegyelemért esedeztek követeik által, mely nekik, miután az üldözött doroszlói magyar lakosságnak néhány hét előtt felebaráti szeretettel nyújtottak helységükben menedéket, szívesen meg is adatott. A zombori tábor ellenben a verbászi szerencsétlen kísérlet után a Dunán Bezdánnál általkelvén, Eszékre vonult vissza. A szerbek általában, mióta kételkedniük többé nem lehetett, hogy az osztrák kormány által ők is megcsalattak, megbánták már felkelésöket; és soraikban ritkán volt azontúl tapasztal-