Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
34 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. „Épen ezért, Fölséges úr, mivel a magyar nemzet Fölséged ezen atyaij óságát a legforróbb hálával fogadta s egyébiránt is megszokta volt, csak jót venni Fölséged jó szivétől midőn az saját sugallata szerint nyilatkozott : velünk együtt lehetetlen elhinnie, hogy Fölséged hiven értesítve volna arról, miként izgatták fel nemzetünk és szabadságunk ellenségei, Fölséged nevével szentségtelenül visszaélve, az egymással eddig békében, szabadságban élt népfajokat, miként forgatták fel gyökerestül a státus lételemeit; semmitették meg a Fölséged hozzájárultával és jóváhagyásával constituált törvényes hatalmakat; miként tiporták ez által a kir. méltóság iránt népünk szívében oly mélyen gyökerező' kegyeletet, nem rettegvén hirdetni, hogy Fölséged a magyar nemzetnek kir. esküvel pecsételt jogait eltörülni, az utolsó pozsonyi országgyűlésen kir. szentesítésével megerősített törvényeket, a nemzet szabad alkotmányát s független kormányát megsemmisíteni, az ország szolgai járomba vetni, s jogtalan tartománynyá alacsonyítani szándékozik. „Fölséges úr, ezen új törvények, ezen új kormányforma, a nép szabadságának új biztosítékokat adván, rövid idő alatt is oly mély gyökereket vertek a nép szivében, hogy főpásztori kötelességünk szerint kénytelenek vagyunk előadni, mikép oly állapotba jutott már nemzetünk, hogy azonnal kiveszne kedélyéből minden, eddig oly hű, kegyelet a kir. trón iránt, mihelyt elhihetné, hogy a Fölséged kir. szavával szentesített új törvények s független kormányzat ellen Fölséged megegyeztével intéztetnek ezen csapások. „A magyar nemzet ezt még mind ezen megtámadások daczára sem hiheti, s velünk együtt meg van győződve, hogy midőn a maga védelmére föllépett: e tért, melyen jelenleg áll, nem csak önfentartása ösztönétől, hanem azon kötelességérzettől is lelkesítve foglalta el, miszerint a kir. méltóság szentségét teljes épségben megvédje azok ellen, kik a trón fölségével s a nemzet boldogságával oly veszélyes játékot űzni nem iszonyodnak.
