Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmentéséig. 427 törekedett. Sőt ezután egyesűit erővel közreműködve, esten- 1849. Arrii. den behatolnak az égő helységbe, és az ellenséget onnan kiűzvén, azon magaslatokat is rohammal veszik meg, melyeket Jellasics tartott vala elfoglalva. A harcz ezzel meg is szűnt balszárnyunkon, mert Jellasics erős helyzetéből kiszorítva, sietve vonúlt vissza Gödöllőre. A jobb szárnyon azonban, hol Damjanics vívott, még sokáig tombolt a harcz, mert ott Schlick dandárai a Bes nyőnél veszteg maradt Gáspár által egyátalában nem hábor gattatván, minduntalan megújították rohamaikat. És most már Damjanicsnak nem is lehetett többé a védelemről, melyre eleinte, Görgey tanácsából önkényt szorítkozék, támadásra átmennie. Hogy ezt tehesse, némi szünetre lett volna szüksége, melyben a védelem alatt az erdei harezban szétoszlott zászlóaljait ismét tömegekbe sorozhassa. Erre azonban az ellenség élénk támadásai nem engedtek neki időt. De bár ennél fogva mind végiglen védő helyzetben maradni kényteleníttetett, állását a szentkirályi erdő éjszaki szélein mindaddig megtartá, míg végre éji 11 óra tájban az ellenség tüze egészen elnémult és Schlick is Gödöllőre vonúlt vissza. A győzedelem tehát a mieink részére hajolt; mert a csatatér az egész vonalon ezeknek birtokában maradt. De még sokkal fényesebben végződött volna a nap, ha a két legszélsőbb szárny vezénylői hibát nem követnek el, s a parancsuk alatt lévő 19—20 ezernyi hadat is tényleg a csatatérre hozzák. A jobb szárnyon ugyanis Gáspár, miután Bagról előrenyomulva Besnyőt ostrommal bevette, s további munkálatra rendelete nem volt, a helyett, hogy egyenesen Gödöllőre, az ellenség háta mögé nyomult volna, Besnyőnél tétlenül töltötte a nap hátralévő részét. Hasonlókép a legszélsőbb bal szárnyon Dipold munkátlanul vesztegelt dandárával Péczelen, a helyett, hogy Czinkota táján a Pestre vivő országiitat megszállotta volna. Ha e két hiba nem történik, az ellenség nemcsak a fővárostól elvágatik, hanem annyira be is keríttetik vala, hogy még csak Fót felé útatlan erdős dombokon keresztül marad