Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Bókekisérlet. Hadi készületek. 27 közlöttek ki, mint valahára létrehozták azt, mit ama régibb L84a- oktkötmények és törvények világosan parancsoltak: hogy tudniillik Magyarország nem a többi örökös tartományok módjára s azokkal összevegyítve, hanem mint önálló ország, azoktól függetlenül, saját törvényei szerint, saját hazafiai által kormányoztassák. Az udvari reactio pedig, mely még augusztusban ama híres státusirat szerint csak a had-, kereskedelem- s pénzügytárczákat követelte vissza, állítván, hogy azokat a birodalom kormányától elszakasztani magának a császárnak sem volt joga, s e tárczák árán minden egyéb nemzeti jogot illetetlenül hagyni igért, — ugyanazon reactio most már mindent követelt; az októberi s novemberi nyilatkozványaiban nyíltan kimondá, hogy kitűzött czélja nem kevesebb, mint a dynasztia alatt létezó' minden országok és tartományok kormányát a nemzetek egyenjogúsága alapján összpontosítani; s e szerint Magyarországot a maga nyolcz százados alkotmányától, minden külön jogaitól, törvényeitől megfosztani, az országgal kötött minden szerződvényeket mellőzve, azt oly korona-tar tománynyá alakítani, mint minő Slézia, Morva stb.; szóval a magyar álladalmat eltörülni, s a kegyelemtől függő octroyrozott chartával megajándékozott császári birodalomba olvasztani. Vájjon Kossuth, ha meggyőződhetik vala, hogy egynémi jognak, a törvény és alkotmány egynémely részletének áldozatával az alkotmány lényegét, a független kormányzat egy részét, szóval, a pénzügyi, hadi s kereskedelmi tárczákon kívül a háború koczkajátéka nélkül minden egyebet megmenthet; — vájjon hajlandó lett volna-e ő személyes érdekeinek, hatalomra s nagyravágyásának meghozni a békeáldozatot, ki tudná megmondani? De akár a nemzeti büszkeség, mely benne nagy mértékben létezett, s a haza- és szabadságszeretet, melyet tőle megtagadni joga senkinek sincs; akár a személyes érdekek, önzés, nagyravágyás, hatalomszomj hatott is erősebben el-