Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Negyedik fejezet. A debreczeni belviszonyok. 383 Ügyekezetét a párt mindenekelőtt arra fordítá, hogy a 1349. Márez. maga számát, erejét növelje. Azon képviselők közöl, kik Debreczenben eddigelé meg nem jelentek, sokan s tán a nagyobb rész, épen e párt színezetét viselték. Február vége felé, midőn a haza ügyeijobbra kezdének fordulni, ezek közöl is mind többen szállongának Debreczenbe, hihetőleg magának e pártnak alattomos felhívására. A kormány, mely a párt terveiről némi neszt hallott, ennél fogva indítványt tétetett pártja által, miszerint a házból mind azon képviselők kizáratnának, kik a súlyosabb napokban meg nem jelentek. A békepárt e kérdést magára nézve életkérdésnek tekintvén, hosszan és szívósan küzdött az indítvány ellen. Midőn pedig mind e mellett is oly határozat alkottatott, hogy azon képviselők, kik márcz. 1-sejéig Debreczenben meg nem jelentek s távoliétöket nem igazolják, lemondottaknak tekintendők, a békepárt oda fordította törekvését, hogy az igazoló választmány, mely az elmaradás okainak megvizsgálásával bízatott meg, eljárásában ne legyen szigorú. Es sikerűit is a pártnak több elmaradt társat megmentenie képviselői állásában. De ezen egyes szaporodásokkal még nem érzette a párt a maga erejét elégnek arra, hogy Kossuthot, kinek népszerűsége az ügyek jobbra fordultával egyre nőtt, állásában megingathassa. Támadásait tehát egyenesen ellene intézni egyelőre nem bátorkodván, csak némely hevesebb pártolói s legközelebbi környezete ellen lődözte nyilait. Ezek közöl legingerültebb volt a békepárt Madarász Madarász László ellen, nem csak mivel benne Kossuthnak legtüzesebb előharczosát látta, hanem mivel ő különben is több okot adott egy ideig a boszúságra, utóbb a közbotrányra. Madarász László, mint honvédelmi bizottmányi tag, még Pesten s Kossuth megegyeztével kizárólag a maga kezelése alá vette a rendőrséget, s az a körüli intézkedései által sokakban elégedetlenséget támasztott maga irányában. 0 a szükségnél több hivatalnokot, s ezek közt oly egyéneket is nevezett ki maga mellé, kiknek híre-neve nem a legszebb fényben