Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

380 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. ts«9. Kire*, csul ragaszkodott, míg végre a közbotrány oly nagygyá lett, hogy az törvényes vizsgálat alá is fogatott. E férfiú, ki oly sokat tőn Kossuth tekintélyének csökkentésére, Madarász László volt, különben képviselő s a honvédelmi bizottmány tagja. Kossuth e férfiúhoz nem csak kitűnő ékesszólása s a veszély legsúlyosabb napjaiban is tanúsított mindent merő bátorsága miatt, hanem különösen azért is ragaszkodott, mivel Madarász épen hogy jellemfoltjait a kormányelnök tekintélyével palástolhassa, hozzá minden körülmények közt feltétlenül a leghatározottabban s leghívebben csatlakozott. A békepáii - Az ellenzéki, vagy mint közönségesen neveztetni szokott, vfezonyok!*' békepárt ezen, Kossuth személye körül föltünedező viszonyokban mind újabb és újabb indokra s alkalomra talált ellenzését, melyet a körülmények miatt a kormányétól különböző alapelveiből nem igen tehetett, nem csak folytatnia, hanem alkalmilag nyíltabban is előtérbe állítania. A dynasztiávali kibékülést, melyet ugyan nem ragaszkodásból, mit az iránt szinte nem érzett, hanem a nemzeti lét koczkáztatásának félelméből egyre óhajtott, — afenforgó körülmények közt szőnyegre hozni nem lehetvén: ellenzését, bár többnyire palástolva, Kossuth személye, mint a kibékülhetés legfőbb akadálya, ellen irányozta. Egyenesen pedig őt, a .nagy többség által támogatottat, a nép által bálványozottat, büntetlenül meg nem támadhatván: a köréből eredt olyféle tények s a környezetét képező olyatén személyek ellen irányzá megtámadásait, melyek a közvélemény által is gáncsoltattak. Kossuth több ideig figyelemre méltatni sem látszók a pártot, melyet számának csekélysége, tagjainak kevés népszerűsége miatt nem tartott sem személyére sem elveinek diadalára nézve veszélyesnek. Nagy előnyben érezte magát a párt irányában már csak azért is, hogy ez Windischgrátzuek minden alkudozást lehetetlenítő, gőgös válasza után, a fenforgó körülmények közt a maga fő elvét, a dynasztiávali kibékülést, szóba hozni sem merhette. Midőn pedig azt a kormánylap egy czikkében második kéz által mégis merte, a Kossuthot bálvá-